Majd ha egyszer eljutok oda, hogy publikus formában is meg tudjam írni a szülést s az előtte/utána történteket, lehet megteszem. Gyorsan összefoglalva a lényeg annyi, hogy Beni a 33. hétre született, utána még 10 napot voltunk kórházban, majd hónapokig jártunk vérvételes kontrollra, 3 hónaposan pedig el kellett mennünk vele fejlődésneurológushoz is.
Mikor kiengedtek minket a kórházból, javasolta az ottani gyógytornász, hogy mivel eléggé hipotón (izomgyenge), mint kb minden koraszülött, jó lenne, hogyha vinnénk hozzá különórára. Bár már Szabi az elején is elég pesszimista volt a témával kapcsolatban, egyszer csak elvittük gyógytornára. Ott igazából megtornáztatta a gyereket, valami nagy labdán görgette picit, illetve mutatott nekünk 4-5 gyakorlatsort, amit otthon is kellene a gyerekkel csinálni s lehetőleg minél többet legyen hason.
Mondanom sem kell, nem annyira szerette Beni a klasszikus "tummy-time"-ot. Aztán viszonylag hamar el is jött a 3 hónapos fejlődésneurológiai vizsgálat, ahol mellbevágóan közölte a néni, hogy a kis mindennapos tornáztatásunk kb semmit sem ért, szóval jó lenne, hogyha elvinnénk a gyereket Dévény-tornára.
 |
| Forrás: kismamablog.hu |
Ezzel kapcsolatosan viszont én voltam pesszimista, vagyis inkább az a jó szó rá, hogy előítéleteim voltak. Nekem ugyanis az élt a fejemben, hogy Dévény-tornára sérült gyerekeket hordanak, s hogy az én kisfiamnak nincsen semmi baja s amúgyis.
Végül egészen hamar sikerült Egerben egy fix időpontot kapnunk Edinánál, mivel egy ismerősünk is hozzá hordta pár éve a koraszülött gyerkőcét (igaz neki akkor nem orvos javasolta, hanem ő érezte úgy hogy a pici el van maradva). Az első pár alkalmat Beni végig üvöltötte s nem is azért, mert fájt neki, hanem mert már akkor is annyira akaratos volt s nem tűrte, hogy őt valaki 1 órán keresztül macerálja.
Mire elmentünk az állapotfelmérésre nekem már elapadt a tejem, s miután megbeszéltük, hogy nem tudtam őt szoptatni a kezdetektől, csak lefejt tejet kapott, ami pedig szép lassan egyre kevesebb s kevesebb lett, megmutatta az okát is: a gyerek szájában gyakorlatilag azok az izmok, amik elősegíthették volna a sikeres szoptatást totálisan le voltak tapadva. De én addigra már túltettem magam azon, hogy sok minden nem úgy sikerült mint ahogy azt Beni születése előtt elképzeltem (többet közt a szoptatás sem).
Az első s legfontosabb különsbég már az első kezelés után látszódott a gyógytornához képest: a "hogyan tegyük hasra a gyereket" - módszer. Egyből szebben kezdte a fejét tartani, s egyből tovább bírta sírás nélkül hason.
Aztán szép fokozatosan jöttek a javulások. Egyrészt nem sírt már a kezeléseken, le lehetett kötni játékokkal. Először billenve átfordult hasról hátra 4 hónaposan, majd egyre szebben tartotta már a fejét, s emelte is ki. Az igazi áttörés azonban januárban következett be, amikor már mindkét irányban gyönyörűen elkezdett forogni, s próbáltuk a kúszást vele (Ekkor volt Beni 6 hónapos, korrigáltan 4,5). Akkor megint volt pár alkalom amin sírt, de miután megszokta, utána megint csendben volt. Egy-két héttel azután hogy a forgás beállt nála, jött a négykézláb rugózás, s nála a kúszás teljesen ki is maradt.
Itt volt is egy kis harc Szabival, mert tél volt, hideg, s Eger felé köztudottan elég rosszak az utak, ami miatt sok a baleset. Ő már januárban azt mondta, hogy innentől a gyerek már okés, nem kellene többet hordani. Nekem pedig rettentő megnyugtató volt, hogy hordjuk, s biztosan tudom, hogy jól alakul a fejlődése s ha bármi olyan kérdésem volt, Edinával mindig meg tudtam beszélni. Hiába mondtam neki, hogy Edina sem fog a kelleténél egy perccel sem tovább marasztalni minket, hiszen a fix helyünkre úgy 20 baba várakozik.
Végül a következő fejlődésneurológiai vizsgálat volt az, ami talán őt is megnyugtatta, ugyanis akkor azt mondta a néni, hogy szerinte a DSGM-et a mászás beindulásáig folytatni kellene. Így is lett. Március elején Beni magától felült, majd két napra rá elkezdett mászni. Pont egy nappal Dévény torna előtt.
Összességében 21 alkalommal voltunk Egerben kezelésen szeptember végétől március közepéig minden csütörtökön jártunk Edinához s ő is mondta, hogy annyira jó időpontban s annyira korán kezdtük el Beninél ezt, hogy mára (jövő héten 11 hónapos) gyakorlatilag mindenben utolérte a kis kortársait s nem is lehetnék ennél büszkébb rá.
Szóval mindenkinek ajánlom figyelmébe az alábbi
tájékoztató füzetet. S amint gyanús jeleket észleltek, először mindenképp konzultáljatok a gyerekorvossal, s ha kell mutassátok meg mindenképp a picit egy Dévényesnek.
