 |
| Forrás: saját |
Bár sokak szerint a gyermekekkel eltöltött első tél az igazán embert próbáló, azért még így másfél évesen sem egy leányálom. szerencsére vannak bébibarátai, akiket amikor csak lehetőségünk van meglátogatunk. Vihetném már akár játszóházba is, de azt először majd az apjával szeretném. Ez az én becsípődésem, hogy mivel apa dolgozik, s lemarad azért sok "első" dologról, azért aminél lehet, őt is bevonjuk. Szóval épp egy ilyen baba-meetingről értünk haza, gyorsan elszaladtam pisilni, gyerek épp a konyhában matat. Van már ott is külön "játéka", szóval nem gondoltam, hogy bármi baja lenne. Jövök vissza a konyhába, Beni áll a konyha közepén felemelt kézzel s nem mer szólni egy árva szót se. Elsőre nem is értettem mivan, csak amikor közelebb mentem láttam, hogy csillog a keze. Ugyanis nem voltam valami ügyes, s az olajjal teli sütőt a széken hagytam, amibe ügyesen beletenyerelt. Viszont annyira piperkőc, hogy utána csak állt s várta, hogy előbb letöröljem, majd megmossam a kezét :D De közben nagyon röhögtem :)
Következő babameeting nálunk a fél évvel fiatalabb kis haverja akkor indult el mikor Milánóban voltunk s azóta is gyakorolja rendesen ezt az életformát :) De mint minden még épp alig elinduló gyerek úgy togyog mint egy cuki pingvin. Erre mit csinál az én cuki gyerekem? Elindul Z. után ugyanúgy :D Hát barátnőmmel szakadtunk a röhögéstől. Tényleg olyan jó kis humora van, imádom :) Arról nem is beszélve, hogy a kedvenc meséjénél már előre nyomja az összes effektet még mielőtt megtörténne.
A legkedvencebb történetem viszont múlt pénteken esett meg. Végre megjött egy kis tavasz, el tudtunk menni úgy sétálni, hogy már nem kellett rá sínadrág, s rájöttem, hogyha délelőtt megyünk kézenfogva sétálni, az nekem sokkal "kényelmesebb". Akkor a séta nem torkollik hisztibe, mert nem nagyon sétáltatnak kutyát, ami miatt tudna :D Plusz mindig van nálam némi "motiváló" tényező, mint pl. keksz :D (Uhh csúúúúnya, rossz anya :D) Viszont legalább hatásos, mert Beni egész szépen sétál már kézenfogva. Szóval épp egy ilyen kekszmajszolgatós beszélgetős séta közepén egyszercsak megáll egyik kezében a szétmajszolt keksz, másikban az én kezem s meredten néz lefelé. Először nem is értettem mi a baj, majd megláttam a letört kekszdarabot, amit azonnali hatállyal szólt, hogy márpedig vegyek fel s KAKU (ami nála a Kuka). Mert itthon mindent, ami a földre esik, már viszünk is a kukába :D Olyan kis rendes :) Ugyanígy ilyen átéléssel segít nekem bepakolni a szennyest a mosógépbe vagy kiteregetni, s legalább egy negyed órás meló a Duplo-elpakolás fürdés előtt. Már-már rituális :)
Nektek milyen cukiságokat művelnek a lurkók otthon?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése