Megint egy évvel öregebb lettem... (s bölcsebb is talán? :D na jó ne vicceljünk)

#birthdaygirl

Vannak emberek, akiket kifejezetten rosszul érint minden egyes évben a szülinapja. Én tulajdonképpen mindig szerettem, de mióta Sz-val együtt vagyunk valahogy mindig sokkal különlegesebb nap a szülinapom (mert azzá teszi :) ). Ennél jobban talán csak a Karácsonyt várom mint ünnepet :)

Az utóbbi hetekben amúgyis nagyon magam alatt voltam lelkileg így kifejezetten jót tett, hogy szerdára tudott szabadságot kivenni s mivel az idő eléggé felhős s bizonytalan volt, végül kettesben mentünk el ebédelni egyet Pestre.

Forrás: saját
Nagyon kellett már ez valahogy nekem. Az utóbbi időben annyira bezárva érzem magam. Moziba már nem esik jól menni, nem tudok kényelmesen végigülni egy filmet (s nem azért mert hangos neki vagy folyamatosan rugdosna, szimplán elfáradok a film végére), pedig az igazán jó mozik még csak most jönnek amiket meg akarnék nézni. Na mindegy, majd DVD-n :D Plusz városba sem tudom már esténként kimozdulni, hiszen ha van valami rendezvény, az általában tele van részegekkel, akik nem igazán fognak pont az én nagy pocakomra figyelni :D

Meg Sz-val is olyan jó volt már kettesben kikapcsolódni kicsit. Röhögtünk egy csomót meg sétáltunk a várban mint a régi szép időkben (értsd még mielőtt gyerekünk lett volna :D ) s elmentünk a Jamie's Italian-be ebédelni, mert mióta cikkeztek róla, hogy meg fog nyílni azóta szemezgetek vele. Ő pedig megígérte, hogy egyszer elvisz :) Ideálisabb alkalmat nem is találhattunk volna. 2 órán keresztül ebédeltünk :) Pedig csak betértünk az utcáról asztalunk sem volt foglalva :) Így volt a legjobb, legspontánabb :) A pincérlányunk annyira nagyon cuki volt :) Azért tartott a desszertet annyi ideig kihozni, mert ráíratta nekem a deszkára, hogy boldog szülinapot :) Folyamatosan kérdezgette jó volt e az étel, először járunk e náluk, valami különleges alkalom vagy csak jöttünk ebédelni s Sz. mondta neki, hogy szülinapom van :) Utána 3szor mondta el, hogy boldog szülinapot :) Nagyon kis kedves volt :)

Átgondoltam hogy valóban bölcsebb lettem e az elmúlt 1 évben...De áááá, hagyjuk azt :D Örök gyerek maradok :) S ez lehet Beni szempontjából egy nagyon is előnyös dolog :)

Nehéz időszak vár ránk, a következő hetek/hónapok nem lesz egyszerű, így kellett ez a feltöltődés :)

Második trimeszter - második gyermek

Az első trimeszterről már írtam nektek korábban s akkor írtam is, hogy szeretnék időről időre némi update-et írni, hogy erről a terhességről is "legyenek emlékek" :)

Akik követnek Facebookon is már azért kaptak némi update információt, de ez szerintem megint kicsit személyesebb lesz az utóbbi időszakról. Valahol ott hagytam abba, hogy várt még rám egy külön vizsgálat, ami egy sima "turkálok a számban egy pálcával" DNS-vizsgálattal elvégezhető volt, ami igazolta, hogy rendelkezem a Leiden mutáció enyhébb fajtájával vagyis heterozigóta vagyok. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy átlagos embernél olyan 5-8szor nagyobb az esélyem arra, hogy életem során valamikor trombózist kapjak. Vannak felfokozott állapotok, amik ezt az esélyt növelik, mint pl. a terhesség is, vagy a hirtelen elhízás (ami amúgyis a terhességnél is fennáll). Ezért most gyorsan visszaszámoltam s kb 70 napja minden este vérhígító injekcióval szúrom magam, nehogy valami baja legyen a kisbabánknak s nekem se. Miután kiderült a diagnózis fel kellett keresnem egy hematológust, hozzá majd októberben megyek vissza kontrollra. Azon túl amit a nőgyógyász is elmondott annyit tett hozzá pluszban, hogy innentől nem szedhetek hormonális fogamzásgátló tabit, úgyhogy majd szülés után egyeztetni kell a dokimmal valami alternatív megoldásról is. De ez is pici "párhuzam" is a Benivel való terhességgel, ott volt az "ér anyajegyem" a nyakamon, amit le kellett műttetni.
Forrás: saját
Ami másabb mint az első terhességnél volt: voltunk végül 4D-s ultrahangon. Ugyanis amikor elmentem a 20 hetes ultrahangra a doki nem igazán győzött meg arról, hogy minden oké a gyerekkel, amellett, hogy azt sem tudta megmondani kisfiú lesz e vagy kislány. S annyira akartam tudni, hogy rábeszéltem Sz-t menjünk el. Így a két terhességet egybevéve azt hiszem tényleg érdemes volt legalább egyszer "kipróbálni" milyen is egy 4D-s ultrahang. S a képek alapján szerintem nagyon hasonlít a kicsikénk Benire :) Sz. szerint persze nem :D

Ahogy haladunk előre a hetekben egyre inkább leszek fáradékonyabb, s kezd visszajönni az állandó pisilési inger is, így több időt töltünk a nagyszülőknél, hogy tudjanak némi terhet levenni rólam, mert ha többen vagyunk körülötte, kevesebbet nyúz engem :) Ami szintén másabb az első terhességhez képest: csak most a végére kell elkezdenem vasat szedni s ennek azért örülök :) Benivel szinte az első vérvételtől kezdve társam volt a vastabletta. Illetve még mindig időről időre nagyon csúnya lesz a bőröm. :D Most se nagyon merek emberek közé menni smink nélkül :D de legalábbis alapozó nélkül :D

Izgalmasan várom a 3. harmadot, Benivel abból sajnos csak 6 hetet bírtunk, szóval remélem a kiscsaj most ügyesebb lesz :)


Mintaapa?!

Bármennyi blogot is böngészgetek mindig, mindenhol fájóan kevés szó esik az apukákról. Általában inkább a gyerek körüli dolgokkal foglalkozik mindenki. Melyik a legjobb pelus, mit kell tenned, ha fogzik a gyerek, hogyan kezeld a szeparációs szorongást, és még sorolhatnám. A legtöbb apukáról pedig maximum annyit tudok/tudunk, hogy van (ha egyáltalán).

Így én most róluk írnék, akik minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy jobb legyen a családnak. A legtöbb férfi családfenntartóként működik, míg anyuka otthon van GYED-en, s gyakorlatilag éjt nappallá téve dolgozik. Nálunk pont emiatt lett beiktatva, hogy a fürdés/esti alvás az gyakorlatilag másfél éve  apás-babás program. Egyrészt bármennyit is kell túlóráznia, addigra fixen mindig itthon van Sz, illetve nekem is olyan jól esik hallani ahogy röhögcsélnek meg pacsálnak este.

Mert ahhoz, hogy a babának ne csak az anyjával alakuljon ki nagyon szoros s megértő viszonya abban bizony nekünk is nagyon nagy szerepünk van. Kell, hogy terelgessük apukát is, ne csak a kicsit, mert nekik például sokkal kevesebb minden jön ösztönösségből, mint nekünk. Az elején én is mindig meg akartam mondani, hogy mit és hogyan csináljon a gyerekkel, de rájöttem, hogy nem kell s nem is szabad. Tapasztálják meg ők, mi a jó nekik együtt. Mert ami nekem működik a gyerekkel, az nem biztos, hogy apánál is beválik. S nem azért, mert apa rosszul csinálja, hanem mert tőle a gyerek "mást vár el". De a mai napig nehezemre esik visszafogni magam, ha összekülönböznek valamin :) Olyankor mindig mantrázom magamban, hogy meg tudják oldani, nem kellek én oda :D

Tudom, hogy sokan vannak már köztük "modern apák", akik nem riadnak meg attól, ha pelenkát kell cserélni a gyereken, vagy ha esetleg némi böfi kerül a vállukra. S ha van olyan szerencsés anyuka, hogy tudja szoptatni a kisbabáját, akkor valószínűleg az éjszakai ébredések teljesen "rámaradnak", tápszeres babáknál viszont egészen más a helyzet, hiszen apuka is tud etetni. Legalábbis nálunk így volt. S mióta kiderült, hogy terhes vagyok Hugival, gyakorlatilag április óta, ha Beni ébred még éjjel Sz. kel hozzá.

Rengetegen mondják, hogy Beni milyen boldog/kiegyensúlyozott kisfiú, de ebben szerintem rengeteg szerepe van az apjának. Amint szabad ideje van vele tölti s értelmesen. Játszanak, színeznek, duplot építenek. Utóbbi időben ha épp valami IKEA bútort pakolt össze, bevonta, hogy segítsen neki, s a kis totyogónk irtó lelkesedéssel pakolta a csavarokat össze, hogy apa tudjon haladni.

Úgyhogy kedves anyák szabadítsunk még több ilyen apát a világra :) Éljenek az apucik :)

Forrás: saját


Pici Piac Ősz és egy kis Szentendre

Ezt a kirándulást már hetek óta tervezgetem, de vagy nem volt jóidő vagy mindig volt valami más, valami fontosabb, ami közbejött. Az idő nekünk kedvezett, klassz kis indiánnyár volt vasárnap. S bár lehet, hogy lesz még jóidő, inkább nem reménykedem :)

Nem tudom eldönteni, hogy jártunk volna jobban. Hogyha először Szentendrére megyünk s utána Pici Piacra vagy így. Ugyanis gyermekem reggel 6kor úgy döntött, ő kipihente magát, így mi az apjával 7ig zombultunk mellette, míg ő úgy pörgött mint valami duracell nyuszi. Egy előnye volt talán, hogy időben meg tudtunk reggelizni, összepakolni s elindulni. Igen ám, csak Hatvannál eszembe jutott, hogy cipőt nem raktunk be a gyereknek, így fordulhattunk vissza, plusz háromnegyedórás kitérőt beiktatva...Juhuu...

Mikor megérkeztünk gyorsan elvittem picit Benit eldicsekedni vele :D Aztán az apjával inkább a közeli játszón múlatták az időt, míg én piacoztam. Két dologra jöttem rá: még mindig nem kedvelem a tömegnyomort, s legközelebb konkrét listával kell érkeznem, célirányosan, mert annyira meleg volt, hogy csak a felét jártam körbe a teremnek, de már hülyét kaptam :) Illetve valamiért nekem a Central Passage-os helyszín jobban tetszik, valahogy "otthonosabb" vagy nem is tudom mi a jó szó erre. A terasz részen lévő kiállítókat meg sem tudtam nézni, pedig Cucc-zsákokra fájt volna a fogam az új gyerekszobába is. Na majd legközelebb. Illetve Soadyartot sem találtam, pedig így is majdnem 3/4 órát bóklásztam benn s találkoztam pár ismerőssel :) (Pacsi Niki, kitartást már neked sincs sok hátra :)).

S lássuk a zsákmányokat:

Forrás: saját
Végre megint tudtunk Judittal találkozni s Beninek őszre egy picit melegebb sapi-sál kombót beszerezni, bár azt nem hagyta, hogy a fejére próbáljam (azt hiszem ezzel lesznek most ősszel gondok - mármint a sapkahordással :D ) illetve Huginak is mindenképpen akartam fejfedőket, elvégre téli gyerek lesz. Most leginkább amúgy Hugi járt jól, legtöbb dolgot neki vásároltam :) A kis Bimbás csörgős csattogós motyó is az övé lesz. Még Piac előtt kinéztem egy takarót neki, de azt ott a helyszínen nem találtam :( Illetve egy Symbyos nyuszis sapkát is, mert annyira cuki formája van :) Meg mintája :)
Forrás: saját
Következő állomás még mindig ruhabiznisznél maradva Purple Punk volt, új tengeri kollekcióval, itt a nagyrészét Beni kapta, bár egy sellős monokróm leggings azért Huginak is befigyelt :D Illetve vettem a pindurinak két Piciandthecity pólót, bár igazából reménykedtem, hogy lesz még 0-3 hósban villamosos, illetve mályva színű pantalló, de már nincsenek :( Legutóbb pedig amikor voltunk Pici Piacon még nem tudtuk a lurkó nemét, bármennyire is éreztem, hogy kislány lesz :)

Forrás: saját
Végül pedig aminek a legjobban örültem: Liliputi rugalmas kendő. Kicsit félek, hogy fogom tudni normálisan kötögetni majd a kisebbiket, de ezt már hetekkel ezelőtt úgy gondoltam, hogy kelleni fog, hiszen az első időkben biztosan nem fogok tudni "kétfelé" szakadni, míg Beni megszokja az új helyzetet :) Plusz két cuki lábbeli a kisasszonynak: egy TenderToes, illetve egy liliputi hordozóscipő.

Nos miután befejeztem a vásárlást reménykedtünk benne, hogy a gyerek bírja Szentendréig az utat s majd ott jóóóól bealszik. Hmmm szép álom volt :) Macskaköves utakon babakocsit tologatni nem egy leányálom, így félóra próbálkozás után azt mondta az apja, hogy inkább szedjük ki a gyereket s majd amikor már végleg elfárad akkor próbáljuk újra. De nem igazán akart elfáradni, cserébe eléggé nyűgös lett.


Forrás: saját
Így másfél óra bolyongás után - bár mindent megnéztünk amit szerettünk volna - elindultunk haza kocsival, ahol gyakorlatilag fél perc alatt beájult :) Ahogy anya fejében a délutáni program kinézett: Kiérünk Szentendrére, mire letoljuk Benit a Duna-partra már alszik, ott a korzón sétálgatunk vele egy órát, míg kipiheni magát, utána beülünk valahova közösen enni, s jöhet a sétálgatás, fun képek készítése and so on. Na persze meg ahogy azt Móricka elképzelte :D Bár már két éves múlt a gyerekem, de még mindig nehezen szokom meg azt, hogy én/mi hiába tervezünk el valamit, az ő igényeihez kell alkalmazkodni :)
Forrás: saját
 S bár nagyon klassz volt így is s jóidőnk volt, örültem volna, ha picit több időt tudunk ott tölteni. Sebaj, majd jövőre visszatérünk :D



Babaszoba projekt 2.0 (vagy ez már inkább a 3.0? :D)

Azt hiszem, így a 25. hét környékén elérkezett az "anya fészekrakó" ösztön, ami anno Beninél is ilyen tájban érkezett s megőrjítettem mindenkit azzal, hogy de csináljuk már a gyerekszobát, de fessük már ki, de legyen már, csináljuk már :D Akkor "elodáztuk" a dolgot, csak a festés lett meg, mire a kisherceg megérkezett, apa pedig akkor rakta össze az egészet míg mi kórházban voltunk. Utána az átköltözéssel, a nagyobb szobával ismét elkapott a láz, hogy valami egyszerűt, de szépet alkossunk elsőszülött babánknak, amit aztán később is tud majd használni.

Jelenleg ott tartunk, hogy van egy vendégszobánk, amit kb sosem használtunk vendégszobának. A régi lakók itthagytak egy szekrénysort, egy kanapét, meg szőnyeget s úgy gondoltuk, hogy míg megérkezik a következő babaánk, használjuk vendégszobának. hamar inkább tárolószobának alakult, s ezalatt a közel egy év alatt kb senki nem aludt benne. A redőny mindig lehúzva... kissé kísérteties most :D

Mindenképp csinálni fogok egy before-after posztot is, de most álljon itt, hogyan képzelem (egyelőre) az új szobát.

Amik jelenleg már rendelkezésre állnak a szoba berendezéshez:

Forrás: Mömax, Jysk, Pepco, Ikea, KIK, Faktum bútor
Leszámítva a fotelt és a puffot. De már a fotelen is elgondolkodtam, hogy lehet a sötétszürke kellene, tisztíthatóság miatt, viszont mivel nem lesz annyira igénybe véve mintha a nappaliban lenne, lehet bevállalom a türkizkéket. De ennél egyelőre vannak fontosabb dolgok is. Többek közt a tapéta választás. Bár a kínálat rengeteg, mégis talán ez a 4 volt, amik igazán közelálltak/állnak a szívemhez.
Forrás: WonderWall Design, Mamas&Papas
Sz-nak egy kérése volt: klasszik rózsaszín nem lehet a gyerekszoba, de ez nem túl nagy kérés, hiszen én sem szeretnék olyat. Valahogy ódzkodom a klasszikus gyerekszobáktól. Szeretném, ha sokáig akár iskolakezdésig is tudnák használni a szobájukat, ahhoz pedig nem biztos, hogy egy Verdás ágy vagy a csillivilli hercegnős tapéta illik. A választás végül valószínűleg a Mamas&Papas Nestling tapétájára esik. Ár-érték arányban a totális befutó.
Forrás: vivre, Ikea, Lilipinso, H&M Home

A másik sarkalatos pont nekem a szőnyeg. Amit kinéztem először az az alsó sor középsője, a cuki ugróiskolás. De jelenleg 60e Ft, annyit meg nem akarok szőnyegre kiadni. Aztán ott az IKEAs alternatíva, de az nekem meg túl fiús, illetve az ikeás alatti H&M Home is nagyon tetszett, ha nem lenne már onnan szőnyegünk s tudnám, hogy baromi vékony, így dísznek jó, másra nem. Verus ajánlotta a Vivre-t, hogy nézzek szét s meg kell mondjam egyből találtam 4 olyan szőnyeget, amiből akár bármelyiket elfogadnám s szinte azonnal. Persze, ami ezek közül is a legjobban tetszik (2. sor balszélső, 53eFt...). Szóval még mindig nem eldöntött, hogy milyen legyen a szőnyeg. De talán ez a legkevésbé releváns. Ezt még ráérek keresgélni. Főleg, ha már meglesz a fő szín s irányvonal a szobát illetően.

Ami nekem szívfájdalom, az az, hogy mikor még el tudtuk volna hozni Sz. nagymamájának a kredencét nem volt hova tennünk. Most meg hogy már tudnánk (s már el is képzeltem, hogyan újítanánk fel) már nincs meg :( Pedig olyan jó hack-ek vannak neten gyerekszobába való kredenc felújításról.
Forrás: saját
 Ez pedig egy tervezés, saját kezem munkája, hogyan is tervezem első körben a gyerekszobát. Aztán lehet végül tök másképp fog kinézni :D
Forrás: saját
This entry was posted in

Egyszerűbb gyerekkor - avagy Parenthood simplified a gyakorlatban

Nem régiben csatlakoztam Bitay Andi (a Maison bloggere) által indított kis Facebook csoporthoz, ami  gyakorlatilag abban segít, hogy az alapvetően klassz skandináv gyereknevelést valahogy megpróbálja hozzánk is átültetni. Pár hetente ír egy blogposztot arról, mi az aktuális "kihívás", hogy egymást támogatva, átbeszélve a dolgokat tényleg szebb és könnyebb gyerekkora legyen csemetéinknek. Mivel most olvasom a Hygge című könyvet is, így talán egyetlen olyan feladat van eddig, amit nem igazán tudtunk maximálisan teljesíteni. Na de nézzük a kihívásokat.
Forrás: saját

1. kihívás

Ezt mondhatom akár azt is, hogy nem volt nehéz "teljesíteni" mivel amikkel már nem annyira játszik vagy úgy érzem, hogy kinőtte, azt kétfelé osztottam: egy része ment mamáékhoz, hogy ott is legyen neki játék, mikor ott van, illetve ami már nagyon "babás" azt pedig elraktam a kistesónak. A szobája is úgy lett kialakítva, hogyha kell akkor a Kallaxba veszünk tárolókat hogy minél több játékot tudjon elnyelni, de egyelőre a fiatalúr fő bázisa a nappaliban van, mint ahogy a játékainak is a nagy része. Az éppen aktuálisan olvasott könyveknek pedig kisajátítottam egy kisebb polcot, amit ő is elér így mindig tudja hozni, hogy mit akar éppen meghallgatni tőlünk. Bár Sz. szerint így is több játéka van a kelleténél, szerintem a 3 tárolódoboznyi egyáltalán nem vészes. 1-ben konkrétan csak Duplo van, a Star Waros a vegyes (kisautók, vonatpálya, mágneses rajztábla, plüss zöldségek, orvosi táska), illetve van a barkácskészlet, abacus, matatótábla, golyópálya még egy külön részbe beállítva. Amitől kicsit "félek", hogy így hogy jön a kistesó a játékok nem hogy csökkennének hanem halmozódni fognak. De az majd a későbbi időszak dilemmája legyen, hogyan is fogom megoldani :) Egyelőre eléggé átlátható a lakás, hogy lassan tényleg mindennek megvan a helye, sokkal könnyebb rendet is tartani :)


Forrás: saját

2. kihívás

Na ez az amivel igazán bajban vagyunk :D Olyan másfél éves koráig egészen jól bírtuk azt hiszem. Más gyerkőc ilyenkor már rég Peppa malac és Bogyó és Babóca bűvkörében élt, a gyerekemet pedig olyan szinten hagyta hidegen, aminek csak örülni tudtam. Helyette hallgattunk bakelitről Halász Juditot, illetve ha már kellett nekem valami kis "alapzaj" akkor jöhetett a rádió. Már nem is emlékszem hogyan talán a Sparos plüsskutyáknak meg gyűjthető kártyáknak köszönhetően bekúszott az életünkbe A kiskedvencek titkos élete című mese. Majd jött a Verdák és az Énekelj! Mind cuki s mindből max 10 perc köti le :D Viszont mióta beszél azóta érdeklik a rövidebb mesék, így most jelenleg OddBodson illetve Noddyn függ a gyerek :D Persze nem egész nap azt nézi, de ébredések után van neki egy kicsi engedélyezve. S mindig ezeket kéri. Ami engem inkább zavar az a telefon/tablet kérdés. Itthon maximum akkor van nála, ha a mamákkal telefonálunk, míg ha a nagyszülőknél van hajlamosabbak elkapatni akár mese, akár okostelefon terén (apukámtól tanulta meg egyáltalán hogyan kell használni). S ez az amit hiába mondok el százszor, nem lehet elégszer. S néha tényleg úgy érzem, hogy semmi foganatja nincs. :(

3. kihívás

Nekem ez is valahogy sokkal könnyebb volt mint az előző. Alapvetően abban a szellemben nevelem a gyerekem, hogy menjen, tapasztaljon, csinálja egyedül s ha nem megy elsőre, próbálkozzon addig, míg nem sikerül. Néha nagyon nehéz s nem mondom, hogy nem egyszerűbb leszedni valaminek a tetejét helyette, de azért az esetek 90%ában inkább azt mondom neki, hogy próbálja ő újra. Nem vagyok attól ideges, ha vásárlás után ő sétálni akar menni, s végül a játszótéren kötünk ki.  Azt még nem tudom később mi lesz, lesz e különórája, egy olyan dolog van (vagyis kettő), amiben egyetértünk az apjával s szeretnénk, ha csinálná, de erőltetni nem fogjuk: jó lenne ha sportolna valamit, illetve ha nyelvet tanulna. Aztán meglátjuk, hogy mihez lesz tehetsége és főleg kedve.

1,5. kihívás: Miután kiderült, hogy Beninek kishúga lesz, előszedtem a padlára elrakott kinőtt gyerekruhákat s tartottam egy gyors szortírozást. Amiket barátnőnktől kaptunk, mentek vissza neki, mert pont tovább tudja adni egy fiús kismamának, amit pedig hiába szerettem volna nagyon, de mégsem tudtam unisexként kezelni, azt odaadtuk a barátainknak akiknek fél éves a kisfiuk. Így gyakorlatilag a ruhák felétől megváltam (nem mondom, hogy nem volt olyan közte, amitől fájó szívvel), s lassan tényleg indulhat a babaszoba 2.0 (vagy ha úgy nézzük már inkább 3.0) projekt. Fejemben már összeállt, csak kivitelezni kell. Bútorok 90%-a megvan, már csak a vendégszobából kell kipakolni az ottaniakat, de erről majd egy before&after poszt keretében mesélek majd többet :)