 |
| Forrás: saját |
1. kihívás
Ezt mondhatom akár azt is, hogy nem volt nehéz "teljesíteni" mivel amikkel már nem annyira játszik vagy úgy érzem, hogy kinőtte, azt kétfelé osztottam: egy része ment mamáékhoz, hogy ott is legyen neki játék, mikor ott van, illetve ami már nagyon "babás" azt pedig elraktam a kistesónak. A szobája is úgy lett kialakítva, hogyha kell akkor a Kallaxba veszünk tárolókat hogy minél több játékot tudjon elnyelni, de egyelőre a fiatalúr fő bázisa a nappaliban van, mint ahogy a játékainak is a nagy része. Az éppen aktuálisan olvasott könyveknek pedig kisajátítottam egy kisebb polcot, amit ő is elér így mindig tudja hozni, hogy mit akar éppen meghallgatni tőlünk. Bár Sz. szerint így is több játéka van a kelleténél, szerintem a 3 tárolódoboznyi egyáltalán nem vészes. 1-ben konkrétan csak Duplo van, a Star Waros a vegyes (kisautók, vonatpálya, mágneses rajztábla, plüss zöldségek, orvosi táska), illetve van a barkácskészlet, abacus, matatótábla, golyópálya még egy külön részbe beállítva. Amitől kicsit "félek", hogy így hogy jön a kistesó a játékok nem hogy csökkennének hanem halmozódni fognak. De az majd a későbbi időszak dilemmája legyen, hogyan is fogom megoldani :) Egyelőre eléggé átlátható a lakás, hogy lassan tényleg mindennek megvan a helye, sokkal könnyebb rendet is tartani :)
 |
| Forrás: saját |
2. kihívás
Na ez az amivel igazán bajban vagyunk :D Olyan másfél éves koráig egészen jól bírtuk azt hiszem. Más gyerkőc ilyenkor már rég Peppa malac és Bogyó és Babóca bűvkörében élt, a gyerekemet pedig olyan szinten hagyta hidegen, aminek csak örülni tudtam. Helyette hallgattunk bakelitről Halász Juditot, illetve ha már kellett nekem valami kis "alapzaj" akkor jöhetett a rádió. Már nem is emlékszem hogyan talán a Sparos plüsskutyáknak meg gyűjthető kártyáknak köszönhetően bekúszott az életünkbe A kiskedvencek titkos élete című mese. Majd jött a Verdák és az Énekelj! Mind cuki s mindből max 10 perc köti le :D Viszont mióta beszél azóta érdeklik a rövidebb mesék, így most jelenleg OddBodson illetve Noddyn függ a gyerek :D Persze nem egész nap azt nézi, de ébredések után van neki egy kicsi engedélyezve. S mindig ezeket kéri. Ami engem inkább zavar az a telefon/tablet kérdés. Itthon maximum akkor van nála, ha a mamákkal telefonálunk, míg ha a nagyszülőknél van hajlamosabbak elkapatni akár mese, akár okostelefon terén (apukámtól tanulta meg egyáltalán hogyan kell használni). S ez az amit hiába mondok el százszor, nem lehet elégszer. S néha tényleg úgy érzem, hogy semmi foganatja nincs. :(
3. kihívás
Nekem ez is valahogy sokkal könnyebb volt mint az előző. Alapvetően abban a szellemben nevelem a gyerekem, hogy menjen, tapasztaljon, csinálja egyedül s ha nem megy elsőre, próbálkozzon addig, míg nem sikerül. Néha nagyon nehéz s nem mondom, hogy nem egyszerűbb leszedni valaminek a tetejét helyette, de azért az esetek 90%ában inkább azt mondom neki, hogy próbálja ő újra. Nem vagyok attól ideges, ha vásárlás után ő sétálni akar menni, s végül a játszótéren kötünk ki. Azt még nem tudom később mi lesz, lesz e különórája, egy olyan dolog van (vagyis kettő), amiben egyetértünk az apjával s szeretnénk, ha csinálná, de erőltetni nem fogjuk: jó lenne ha sportolna valamit, illetve ha nyelvet tanulna. Aztán meglátjuk, hogy mihez lesz tehetsége és főleg kedve.
1,5. kihívás: Miután kiderült, hogy Beninek kishúga lesz, előszedtem a padlára elrakott kinőtt gyerekruhákat s tartottam egy gyors szortírozást. Amiket barátnőnktől kaptunk, mentek vissza neki, mert pont tovább tudja adni egy fiús kismamának, amit pedig hiába szerettem volna nagyon, de mégsem tudtam unisexként kezelni, azt odaadtuk a barátainknak akiknek fél éves a kisfiuk. Így gyakorlatilag a ruhák felétől megváltam (nem mondom, hogy nem volt olyan közte, amitől fájó szívvel), s lassan tényleg indulhat a babaszoba 2.0 (vagy ha úgy nézzük már inkább 3.0) projekt. Fejemben már összeállt, csak kivitelezni kell. Bútorok 90%-a megvan, már csak a vendégszobából kell kipakolni az ottaniakat, de erről majd egy before&after poszt keretében mesélek majd többet :)
2 megjegyzés:
Érdekesek ezek a kihívások, fél szemmel én is követem Andit, bár ezek nélkül is pont erre törekszem a kezdetektől. Daninak nincs sok játéka, nem is sűrűn veszünk, és megmondom őszintén, másokat se bíztatok játékok vásárlására, de ha minden áron akarnak ajándékozni, akkor olyat ajánlok ami hasznos. :D Van egy adag plüss, meg 3 kis kallaxba férő tárolónyi játék, azok a tárolók se tele, talán még félig se... Némi legó, dupló, kirakós, pár autóféle, meg még a babásabb játékok, csörgők, ilyesmi. Plusz kerti játékok, kismotor, homokozó szett, és itt kifújt. :D A technika, nos, Danit Benihez hasonlóan semmi se köti le (most még) és már nem is próbálkozom megismertetni Vele Bogyóékat és hasonlókat. Örülök, hogy elvan mással. A telefon pedig abszolút tabu, van hogy megkaparintja, de feloldani nem tudja, így csak imitálja a telefonálást, ennyi belefér. :D Nagybátyám szerint úgys fogunk majd neki idővel tabletet venni, de én ellenállok, és kitartok mellette, hogy az nem fog megtörténni. :D
A harmadik meg teljesen természetes számomra, hogy felügyelet mellett mehet felfedezni, megnézni, ha olyan megfogni, próbálgatni. Bármit és mindent, amiben nem látok veszélyforrást rá, vagy amiben Ő kárt tehetne. Nem érdekel, ha koszos lesz a gyerek, ha sáros, vizes, én engedem menni, tapasztalni, ismerkedni a világgal, úgyhogy ebben igen hasonlóan gondolkodunk szerintem. ^^
Igen én is totálisan így vagyok vele, de azért tök jó találni olyanokat, akik hasonlóan gondolkodnak mert ha valahol elakadok akkor tudok hol tanácsot kérni :)
Nálunk se fog a fiatalúr egyhamar tabletet kapni (persze Fisher Price-osat már kapott, de azt "ki is nőtte" megy majd most Huginak :D) Az az igazság, hogy leginkább a gyerekruhák voltak azok amiket minimálon tudtam tartani, mert a játékait is hiába "szelektáltam" ki, jönnek most majd vissza, hogy érkezik a kistesó :)
Amúgy a harmadik pont azért is érdekes, mert én is találkoztam már olyan anyukával játszótéren, aki azért szólt rá az 5-6 éves gyerekére, hogy be ne menjen a homokozóba mert koszos lesz. Ilyenkor csak annyi fut át az agyamon, hogy akkor minek viszi olyan ruhában játszótérre amit félt? Na mindegy mások vagyunk, mindenki máshogy neveli a gyerekét, s néha ezt nekem nehéz még feldolgozni :D
Amúgy most tervezek olyasmi kisasztalt még ide a nappaliba beújítani Beninek mint amit vettetek Danimacinak, mert ami mostanában leginkább leköti az a színezés, rajzolás, festés, s nem állhat szegényem egész nap a dohányzó asztal felett :D
Megjegyzés küldése