Bölcsi pro és kontra

Lassan nehéz döntés elé érkezünk. Bölcsibe adjuk e a csemeténket szeptembertől vagy se? Az alapszituáció annyi, hogy mielőtt eljöttem szülni abban egyeztem meg a főnökömmel, hogy 2 évig mindenképpen szeretnék Benivel itthon lenni. Persze szeretnénk neki kistesót, Sz. minél hamarabb mivel ő 3 gyereket szeretne (ebben még nincs egyetértés, nekem elég 2 :D). De lassan letelik a két év s kistesó még nincs úton, szóval B verzió után kell néznünk. Szóval lehet kicsit össze-vissza fognak az alábbiakban cikázni a gondolataim, de még bennem sem igazán tisztázódott le az egész.

Tudom manapság szinte már "divat" bölcsibe adni a gyereket, olyanok is megteszik, akik egyébként vígan otthon maradhatnának a gyerkőccel, mert anyagi lehetőségeik adottak hozzá. De ismerek olyat is, aki úgy adta be a nagyobbikat, hogy közben a kistesóval otthon van. S rengetegen vannak azok, akik vagy az állásukat féltve vagy pedig mert kell a családi kasszába a pénz, akár már két éves kor előtt is bölcsit keresnek csemetéjüknek. Sőt nekem ismerősök, akiknek már nagyobb gyerekük van szintén mondták, hogy ha csak heti 1-2 napra is, de adjam be.

Egy biztos: minden gyerkőc más személyiséggel rendelkezik. Van, aki 2 évesen még annyira anyás, hogy akár csak a heti 1-2 nappal is többet ártunk mint használunk. S vannak már babakoruktól nyitott gyerekek, akik eljátszanak a többi babával, sőt igénylik is mind a felnőtt, mind pedig a gyerektársaságot. S ismerve Benit sem tudom, hogy mi lenne neki az igazán jó. Mert néha (van hogy hetekig) úgy érzem, én egyedül kevés vagyok neki. Sokszor hangoztattam már, hogy rendkívül szerencsés helyzetben vagyunk, mert a nagyszülők már nyugdíjasok, imádják a gyereket s viszont, így ha éppen úgy szeretnék takarítani, hogy Beni nincs itthon, tudnak rá vigyázni. S betartják kb 90%-ban, amit kérünk tőlük. Úgyhogy azt gondolom jobb kezekben van azon a heti 1 napon mintha bölcsiben lenne.

Persze számos előnye van a bölcsinek: lehet hamarabb megtanulna rendesen beszélni (bár így is csodásan ki tudja már fejezni mit akar), tanulna mondókákat, nem nekem kéne bajlódni a bilire szoktatással (igen, ez most irónia), megtanulna öltözni/vetkőzni, normálisan egyedül enni. De tudjátok mit? Ezekre szeretném mind ÉN megtanítani. Mert, ha majd közösségbe megy, onnantól nem csak az én kisbabám lesz már, s rengeteg mindent nem tőlem fog megtanulni, és egy csomó mindenből ki fogok maradni.

S tényleg igaz az, hogy ezt az első pár évet soha, de soha nem kapjuk vissza. Meséljetek, nálatok mi a helyzet? Megy a pici majd bölcsibe vagy sem?