Így én most róluk írnék, akik minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy jobb legyen a családnak. A legtöbb férfi családfenntartóként működik, míg anyuka otthon van GYED-en, s gyakorlatilag éjt nappallá téve dolgozik. Nálunk pont emiatt lett beiktatva, hogy a fürdés/esti alvás az gyakorlatilag másfél éve apás-babás program. Egyrészt bármennyit is kell túlóráznia, addigra fixen mindig itthon van Sz, illetve nekem is olyan jól esik hallani ahogy röhögcsélnek meg pacsálnak este.
Mert ahhoz, hogy a babának ne csak az anyjával alakuljon ki nagyon szoros s megértő viszonya abban bizony nekünk is nagyon nagy szerepünk van. Kell, hogy terelgessük apukát is, ne csak a kicsit, mert nekik például sokkal kevesebb minden jön ösztönösségből, mint nekünk. Az elején én is mindig meg akartam mondani, hogy mit és hogyan csináljon a gyerekkel, de rájöttem, hogy nem kell s nem is szabad. Tapasztálják meg ők, mi a jó nekik együtt. Mert ami nekem működik a gyerekkel, az nem biztos, hogy apánál is beválik. S nem azért, mert apa rosszul csinálja, hanem mert tőle a gyerek "mást vár el". De a mai napig nehezemre esik visszafogni magam, ha összekülönböznek valamin :) Olyankor mindig mantrázom magamban, hogy meg tudják oldani, nem kellek én oda :D
Tudom, hogy sokan vannak már köztük "modern apák", akik nem riadnak meg attól, ha pelenkát kell cserélni a gyereken, vagy ha esetleg némi böfi kerül a vállukra. S ha van olyan szerencsés anyuka, hogy tudja szoptatni a kisbabáját, akkor valószínűleg az éjszakai ébredések teljesen "rámaradnak", tápszeres babáknál viszont egészen más a helyzet, hiszen apuka is tud etetni. Legalábbis nálunk így volt. S mióta kiderült, hogy terhes vagyok Hugival, gyakorlatilag április óta, ha Beni ébred még éjjel Sz. kel hozzá.
Rengetegen mondják, hogy Beni milyen boldog/kiegyensúlyozott kisfiú, de ebben szerintem rengeteg szerepe van az apjának. Amint szabad ideje van vele tölti s értelmesen. Játszanak, színeznek, duplot építenek. Utóbbi időben ha épp valami IKEA bútort pakolt össze, bevonta, hogy segítsen neki, s a kis totyogónk irtó lelkesedéssel pakolta a csavarokat össze, hogy apa tudjon haladni.
Úgyhogy kedves anyák szabadítsunk még több ilyen apát a világra :) Éljenek az apucik :)
 |
| Forrás: saját |
2 megjegyzés:
Én mindig is úgy gondoltam, hogy a gyerekvállalás közös feladat, sok szempontból konzervatív vagyok de ilyen téren szóba se jött volna nálam olyan partner aki nem veszi ki a részét a gyereknevelésből. És imádom, hogy Atit noszogatni se kell, a kezdetektől teljesen természetes és alap dolog számára hogy nem csak besegít a dolgokba (peluscsere, etetés öltöztetés stb) hanem sok időt is tölt Danival. Bolondoznak, játszanak, egész máshogy tudnak játszani mint én Danival. És persze a pancsi nálunk is apa-fia program. ^^
Én is így vagyok vele, s szerencsére ebben nagyon jó partnerre leltem, mert kifejezetten szeret is a gyerekével lenni még akkor is mikor el van fáradva :) Kicsit azt érzem, hogy olyankor neki is feltöltődés az a közösen töltött idő :)
S igen, valahogy a pasiknak sokkal kreatívabb az agyuk ahhoz, hogyan játszanak a gyerekkel (olyanok jutnak néha eszébe, ogy csak pillázok, aztán azon kapom magam, hogy molyolnak egy órája :D )
Megjegyzés küldése