Alapszituáció: egyik nagyon kedves kolléganőm terhes. Viszonylag az
elején tart s szegény felháborodva írt nekem a múlt héten, hogy egy
közös ismerősünk kb lecseszte, hogy már most milyen kövér, mi lesz így
vele a 9. hónapra. Én ezen úúúúgy felcsesztem magam, hogy szívem szerint azonnal
elbeszélgettem volna vele, hogy azért álljon már meg a menet. Egyrészt
tapintatlanság s bunkóság ilyet mondani egy kismamának, másrészt nem
mindenki egyforma alkatilag. Van aki már attól hízik ha ránéz egy
csokira, más meg a 9. hónap végére is csak úgy néz ki mintha lenyelt
volna egy meggymagot. Ő volt az, aki mikor Benit vártuk kérdés nélkül
valahányszor találkoztunk elkezdte simogatni a hasam. S mikor szóvá
tettem, hogy én ennek nem annyira örülök, még ő volt megsértődve.
Szegényt
próbáltam felkészíteni, hogy ennél csak rosszabb jön. Mindenki hozza a
kéretlen tanácsait, hogy kinek mi vált be, kinek milyen volt a szülése, s
nekem is le kellett állítanom magam, mert azt vettem észre, hogy
akaratlanul is jönnek az emlékek, hogy milyen volt terhesnek lenni :D
Hogy én nem nagyon hánytam, cserébe egész nap rosszul voltam. Szóval ha
van kismama ismerősötök, please-please NE adjatok nekik tanácsot,
maximum ha kér. Kéretlenre úgyis ott lesz a család, a szomszédnéni s
egyéb fiatal rokon, aki szült. Hadd éljék meg ők is a terhességet úgy,
ahogy szeretnék. Nem kell őket jobbnál jobb kérdésekkel bombázni: Fiú
lesz vagy lány? Mennyit híztál? Terveztétek? S ezek még csak a
legközhelyesebb kérdések. Mivel ekörül forog most úgyis minden
gondolatuk, ha akarják úgyis elmondják maguktól. Egy hogy vagy? Hogy
bírod?-nak sokkal jobban örülnek :)
Nektek mi volt a legidegesítőbb kérdés/szokás a terhesség alatt, amitől már falra másztatok, de nem igazán tettétek szóvá?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése