Tavaly
Tihanyban voltunk családosan,
akkor is 4 napot töltöttünk a Balaton mellett. Akkor megfogadtuk, hogy
ha lesz rá lehetőség, akkor idén is mindenképp szeretnénk menni. S
annyira klassz volt ez a 4 nap is, hogy szerintem ha tudunk s lesz rá
lehetőségünk igyekszünk minden évben ha mást nem egy hosszú hétvégét a
Balcsin tölteni. Persze ez a 4 nap arra nem elég, hogy kellően
megszerettessük pl a gyerekkel a vizet, de arra viszont igen, hogy Sz.
is kiszakadjon a mókuskerékből, s kikapcsolódjunk, illetve együtt
legyünk.
Összehekkeltem
egy listát - vagyis kettőt- arról miket viszünk magunkkal, hátha másnak
is segítségére lehet. Nyilván a lista igény szerint variálható, illetve
más, ha az ember lánya 1 hétre megy nyaralni, bővül a lista akkor is,
ha már nem csak egy gyerek szerepel a képletben, vagy ha külföldre
indulunk (reméljük jövőre lesz olyan is :D ) de kiindulási alapnak jó
lehet.
Pakolni való Beninek.
Pakolni való Nekünk.
Balatonfüredre
az indulást direkt úgy időzítettük, hogy Beni alvásidejére essen. Azt
álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ennyire jól sikerül. Megitta a kis
tejitalát s mire felértünk az M3-asra aludt is. S mindenki figyelmébe
ajánlom a Waze nevű alkalmazást, aki eddig még nem ismerte volna.
Gyakorlatilag egy közösségi navigáció, ami főleg ilyen melegben,
balesetekkel tarkított időszakban életmentő lehet - főleg ha gyerekkel
vagy. Jelezni lehet a balesetet, félrehúzódott kocsit, rendőrt, elütött
állatot, gyakorlatilag bármit, s azonnal újratervezi az útvonalat, hogy
ne állj 3 órát a több kilométeres dugóban. Másfél óra alvás után volt
egy kis ébredése, mikor már épp az M7-re tértünk át, elég nyűgösen,
sírva ébredt, de sikerült pár perc alatt visszasimogatnom, s kb
érkezésig aludt tovább, s akkor már csupa mosollyal ébredt :)
Gyorsan
elfoglaltuk a szállást, megebédeltünk, aztán úgy gondoltuk ideje kicsit
megnézni a Balatont, úgyhogy a még mindig félig lezárt Tagore sétányon
sétálgattunk, dobálta a köveket, etettek az apjával kacsákat - kb ez
volt a legnagyobb élmény neki. Aztán egy barátunk ajánlotta a Borcsa
éttermet, úgyhogy beültünk oda vacsorázni. Nem csalódtunk, mindhárman
nagyon jól laktunk, ott ültünk a Balcsitól pár méterre, s Beni is
nagyon, de nagyon jól bírta a várakozást - igaz készültem színezővel,
kisautóval, duploval, bármivel, csak hogy le lehessen kötni, plusz
felváltva az apjával kicsit elcsavarogtunk, de amikor enni kellett szó
nélkül hagyott minket is enni, meg evett azért ő is szépen. A kedvence a
tányérjainkon díszítésként felpakolt ribizli lett, s szegénynek azóta
hiába keresek, nem találtam. Este miután prücsök elaludt átjöttek a
barátok s társasoztunk kicsit, de olyan enerváltak voltunk Sz-val
mindketten, hogy hamar befulladt a buli.
 |
| Forrás: saját |
Másnap
egész napos strandolás volt tervben s nem is tudom, hogy jártunk
jobban. Árnyékban nagyon fújt a szél, már-már hideg volt, viszont ha meg
a tóban hűsöltünk, annyira jól esett hogy fúj a szél :) Ahogy elnéztem
Benit, neki is nagyon kellett egy kis klímaváltozás. Alig-alig
hisztizett (kivéve reggelente, mikor már reggeli helyett indulni akart
felfedezni, de hát persze az éhség nagy úr :D) A baj csak az, hogy
nagyon rövidre sikerült. Jó lett volna még ezt a kánikulai hetet végig
ott tölteni. A strandon, betartva a "fektetési rendet" kb 20 perc alatt
elaludt - igaz később is fektettük, simiztük, énekeltünk neki, aztán
mikor már pont elkezdett volna nyűglődni, hogy nem tud elaludni, apa
felkapta, sétált vele egy kört s mire visszaértek aludt. Több mint két
órát aztán. Le is voltunk mindketten döbbenve :D
 |
| Forrás: saját |
Vasárnap
egy kis tihanyi kirándulás, utána megreggeliztünk a Tündérsziget nevű
helyen, ami hihetetlenül gyyerekbarát, csak hát vasárnap reggel iszonyat
sokan voltak (nem gyerekesek is :D) Beni ott összebandázott valami
kisfiúval, aki bár majd egy fejjel magasabb volt nála, de még nem tudott
beszélni (pedig azt hittem az én gyerekem sem pici :D) Alvásidőt azt
végül a lakásban töltöttük, Sz. is aludt a gyerekkel, én Forma-1-et
néztem, képeket szerkesztgettem, pihentem. Délután elmentünk a Morzsa
bisztrót kipróbálni, de hát az tényleg csak próba volt. Hiába néztem ki a
Gasztrotérképen milyen klassz lesz majd a Kredenc, a kánikula miatt nem
volt nyitva, helyette a tőlünk kb köpésre lévő Sparheltet kellett volna
inkább megnézni. NA már mindegy, legközelebb okosabb leszek :D A kaja
amúgy jó volt, bár túl nagy választék nem volt amiből lehetett volna
választani, s abból a piciből is Beni persze nem preferált semmit, hiába
ettünk mást az apjával. Úgyhogy végül egy part menti étteremből kértem
neki egy adag sült krumplit, de azt kb mind egy szálig benyomta, pedig
nem volt pici adag :D
 |
| Forrás: saját |
Az
utolsó napot is úgy terveztük, mint az indulást, hogy Beni alvásidejére
essen a hazaút nagy része, így csak Csopakon megálltunk picit megnézni a
mezítlábas ösvényt, de az ennyire picikének még nem igazán élvezhető
-felnőttnek is alig mikor már rásüt a nap :D Hazafelé pedig a Waze
életet mentett 2szer is. Elkerültük a dugót mind az M0-son, mind pedig
az M3-ason, szóval tényleg használjátok, okos kis szerkezet, nem biztos
hogy örültem volna, ha órákat kell a dugóban ülnünk a gyerekkel.
