Insta mamik

Pár hete olvastam egy Vous cikket, ami az instamamikról szólt. Igazából csak egy részt idéznék belőle:
Milyen mamik is vannak az Instagramon?
Jöjjenek a jól ismert sztereotípiák!
Ott vannak például a bombamamik: ők azok, akik míg korábban shoppingolós, partizós képekkel tették tele az üzenőfalakat, addig ma már a gyerekeikről posztolgatnak. Ők azok, akik már a szülés másnapján bomba bikinialakkal rendelkeznek, akik full sminkben vajúdnak, luxusnyaralásokra járnak és kizárólag Stokke kocsik és oBagek társaságában fotózkodnak. És, ami a legfontosabb, rengeteg követővel bírnak, százszámra gyűjtik a like-okat. Nem csoda, hogy sokan irigylik ezt a szuperszexi és látszólag gondtalan életmódot, ugye?
A szuperszexi életet élő mamik mellett jelen van a másik véglet is, az ősanya típus. Az ősanyák, akik természetesen örömmel használják az Instagram adta vívmányokat igéjük terjesztésére. Népszerűsítik a szoptatást (bárhol, bármikor), kiállnak az otthonszülés mellett vagy éppen a kötődő nevelési módszert népszerűsítik. Ahogy az előző bandánál a Stokke kocsi, náluk a hordozók (a legjobb, ha kendő), oBag helyett pedig a hippis ruhatár az alapkellék.
Ezek talán tényleg a szélsőségek, ám a sztereotípiák sem véletlenül alakulnak. Amikor Beni megszületett, úgy gondoltam, hogy nem fogok róla képeket megosztani, maximum "részleteket", mint ahogy az ment is az elején. Rengeteg rémtörténettel találkozni az interneten, hogy fake profilokat gyártva emberek képeit lopva gyűjtik a lájkokat, kommentelnek úgy, mintha valóban az ő gyerekük lenne. Ijesztő.

Ilyenek miatt nem akartam róla posztolni, illetve nem akartam, hogy bárki is azt mondja a kis koraszülött csodababámra, hogy ronda. Mert nyilván minden anyának a saját gyermeke a legszebb, de mindenki elfogult :) Aztán jött egy fordulat s végül összeválogattam először Facebookra egy köteget a képekből, mindenki, de főleg a család nagyon örült s nagyon várták már.

Majd rájöttem, hogy ott az instagram, mint megmentő a közléskényszer anyának. A fiókom privát, ismerőseim száma limitált :) Így óvatosan elkezdtem 1-1 képet megosztani a gyerekről. Majd rátaláltam egy gyerekkori barátnőmre, akinek két gyönyörűséges gyereke van s vele együtt elkezdtek beszivárogni az életembe az instamamik. Volt, akit én kezdtem el követni, voltak akik engem jelöltek be, s mióta megalakult a MommyMia VIM klub egyre többen vannak.

De a legfontosabb: soha ne higyj el mindent, amit a közösségi oldalakon látsz. Mindenki nyilván a legszebb, legpofásabb oldalát akarja mutatni, ritkán látsz őrjöngő, nyakig kakis, hisztis gyerekről képet. Viszont abban is van nem kevés különbség, hogy ki milyen típusú képeket oszt meg a gyerekről.

A legjobb szerintem a két sztereotípia közti arany középút ebben is mint mindenben. Én használok hordozót - bár nem olyan sűrűn mint szeretnék - nincs Obag-em, helyette van Burton hátim. Nincs hippi ruhatáram, igaz nincs is két héttel (de még egy évvel se :D) szülés után bomba bikinialakom :) Nincs milliónyi követőm, de nem is vágyom rá. Ez a miniközösség arra nagyon jó, hogy 1-1 tippet, praktikát megosszunk a másikkal. Illetve ha valakik ők aztán tényleg megértik, milyen az: virrasztani a gyerekkel, mert lázas, vagy jön a foga.

Viszont vannak elvek amiket a mai napig betartok: nem posztolok olyan képet róla, amin a gyerek pucér, vagy hisztizik. Vagyis olyat, amiket nagyobb korában esetleg cikinek gondolna. Bár tudnék, hiszen neki is mint mindenkinek vannak rossz napjai. De ha nagyobb lesz, szépen el fogom neki magyarázni mit s főleg hogyan használunk. Lehet ő is olyan oversharing típus lesz mint az anyja. Ebben nő fel, neki a social media már a lehető legtermészetesebb jelenség lesz, míg mi "az első generáció" a mai napig tanuljunk a helyes használatát.

Én hálás vagyok azért a mamikért, akik az instán keresztül kerültek az életembe :)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése