Hú, nagyon nehezen fogtam neki megírni ezt a bejegyzést, pedig mikor kiderült, hogy ismét várandós vagyok már előre elterveztem, hogy azért mindenképpen be fogok a blogon is számolni az egyes időszakokról, hogyan is telnek, illetve mennyire lesz másabb mint az első terhesség Benivel.
Hát részben nagyon más, részben pont ugyanolyan :D
Mielőtt bárki kérdezné, tervezett gyerekről beszélünk, hiszen Beni is 80%-ban egészen egyszerű eset még akkor is hogyha vannak vele is nehéz napok (mutasson valaki egy olyan kisgyereket, akivel nincs. Az tuti hazudik :D). Hát ki ne akarna ilyenből még 1-et (vagy Sz. esetében akár többet is? :)) Előzetesen úgy "beszéltük meg", hogy kb másfél éves korában elkezdünk próbálkozni, mert mivan, hogyha Benivel csak szerencsénk volt, hogy egyből összejött s a második gyermekre majd éveket kell várnunk?! Valahogy az ünnepek miatt is, meg mert akkor Beninek volt egy nagyon rossz alvási periódusa (heteken keresztül órákat volt ébren éjjel) ez a próbálkozás elcsúszott februárig.
Akkor nagyon lelkesen figyelgettem, mikor is van peteérésem, hogy minden a legjobban alakuljon, s hopp március elején már késett is a menstruációm. Nem akartam elhinni, hogy ez másodjára is megtörténhet. Eltelt egy hét s úgy voltunk vele, hogy ideje egy tesztet csinálnom. Én Beninél is már minél előbb tudni szerettem volna, hogy érkezik :) Sz. úgy volt vele, hogy jajj fölösleges, hiszen ha nem jön meg akkor egyértelmű, hogy terhes vagyok. Megcsináltam az első tesztet s negatív lett. A következő napokban csináltam még kettőt, amik szintén negatívak lettek s akkor már felhívtam a dokim, hogy villámgyorsan adjon időpontot, mert ez így nem vicces. 3 héttel későbbre tudott csak, de előzetesen azt mondta, hogy biztosan csak valami kis ciszta lesz, ne aggódjak, mire odakerülök hozzá tuti megjön. Hát így is lett, 18 nap késéssel megérkezett. Biztos ami biztos, elmentem a megbeszélt időpontunkra, csak épp nem volt ott a doki. Rá pár napra kiderült, hogy felmondott a kórházban volt állítólag nagy balhé belőle, én meg ott álltam kb leforrázva, hogy akkor most mi legyen. Kb biztos voltam benne, hogy a márciusi próbálkozást is sutba dobhatom, hiszen így ki tudja mikor van peteérésem.
Eljött április eleje, s csak nem akart megjönni. El is könyveltük, hogy ahh biztos ugyanaz van mint múltkor. S elkezdtem új doki után nézni. Majd egyre többször jött rám a hányinger, így Sz. egy szép szombati napon hazaállított egy terhességi teszttel, ami az én legnagyobb döbbenetemre pozitív lett :)
Elmentem az új orvosomhoz, aki talán ha lehet még nagyobb nyugalmat áraszt magából, mint az előző, aki megállapította, hogy valóban állapotos vagyok,s ezzel elkezdődött a szokásos vizsgálatok sorozata. De én eközben voltam olyan, de olyan rosszul, amit egy állandóan pörgő 2 évessel elég nehéz volt átvészelni. S míg az első terhességnél talán, ha kétszer hánytam, itt elvesztettem a fonalat már teljesen, de szerencsére a 13-14. hét környékére abbamaradtak a rosszullétek. A bőröm is totálisan tönkre ment, annyira zsíros és pattanásos lett, mint utoljára talán tinikoromban.
Majd május elején, kb napra pontosan 8 hetesen, mint anno Beninél, megindult némi barnás folyás, ami lássuk be, nem egészen normális egy terhességnél. Pánikolva hívtam a dokit, hiszen előtte voltam ultrahangon, ahol semmi gond nem volt, megnyugtatott, hogy vannak emberek, akiknél előfordul, hogy még emlékszik a szervezete arra, hogy menstruálnia kellene, ne aggódjak nem lesz baj, de azért kezdjem el szedni a Rutascorbint 3x2-es adagban. Az ultrahangra meg annyit mondott, hogy mivel a következő másfél hét múlva lett esedékes, ne menjek, mert ilyen korai időszakban sokat tud ártani a sok ultrahangozás. Sz. akkor sokat volt itthon, így a nagyszülők segítségével a következő másfél hétben csak kb fél napokat kellett Benivel töltenem, a délutánok nagy részében elvitték, hogy tudjak feküdni. A helyzet azt gondoltam javul, de kétnaponta reggelente mindig visszatért egy kis nyák. Szerencsére az ultrahang nem mutatott ki sem felszívódó, sem meglévő haematomát mint anno Beninél, de az a másfél hét nem volt egyszerű, míg ez kiderült.
Jött az első vérvizsgálat, a védőnénis találkozó, aki mondta, hogy ez manapság milyen gyakori, hogy az első trimeszterben valakinek még előjön az vérzése, én vagyok az ötödik most nála, aki ezt meséli neki. A vérvizsgálat számomra meglepően jó eredményt hozott, jobb a vérképem mint Benivel volt, pedig azt gondoltam, hogy akkor jobban odafigyeltem arra mit és hogyan étkezem mint most. Illetve megcsináltattuk a kombinált tesztet is, amin nagyon felhúztam magam. Mikor megrendeltük mondták, hogy két hét múlva lesz eredménye. Nem is vártam hamarabb, erre párnaponta elkezdtek ilyen részeredményekkel bombázni e-mailen, amit nem nagyon tudtam hova tenni. Így hát mit csinál az ember, nyilván az első gyerek ugyanilyen leletét kapja elő, hogy na vajon mi lehet. Én már kb vizionáltam mindent, de szerencsére minden lelet negatív. Egy rám vonatkozó adat lett pozitív, ami miatt még egy plusz vizsgálat vár rám. De annak kimenetelétől függetlenül valószínűleg mostantól a szülés utáni hat hétig véralvadásátlóval kell szúrnom magam. Szuuuuper lesz, előre várom.
Most tartunk a 16. héten s nem közhely, hogy a második gyermek sokkal hamarabb meglátszik már az emberem. Míg nem volt biztos, hogy minden okés velünk, nem győztem bő pólókban/pulcsikban járni, hogy ne legyen feltűnő a hasam :) Beni nem tudom mennyit fog fel még az egészből, egyelőre szokta simogatni meg puszilgatni a hasam (persze kérésre :)) meg most már beszélget is hozzá kicsit, de remélem mire eljön a december valamennyire tudjuk majd benne tudatosítani s jól fogja fogadni a kistesót.
Sokan kérdezték, hogy akkor most biztosan kislányt szeretnénk. Az a helyzet, hogy mivel Beni 33. hétre jött, nekem csak egy a fontos: egészséges legyen s időre jöjjön. egy kisfiúnak is ugyanannyira fogok tudni örülni, mint egy kislánynak.
