#anyaido

Tegnap sikerült egy kicsit kimozdulnom, találkozni gyerekkori barátokkal. Apa pedig nagyon jófej cuki módon vigyázott addig a gyerekre. Napok óta fel van írva nekem, hogy ne csak a bababarátságokról írjak, hanem a felnőtt barátságokról is. Aztán elvetettem az ötletet, nem akartam hogy sértődés legyen belőle, de hát csak ennél a témánál kötöttem ki.

Mióta Beni megszületett kicsit átakalult az életünk. Nyilván az itthon kialakult kemény mag nem változott meg, azóta is járnak hozzánk, csak már nem éjszaka, hanem délután :) A régi barátságok viszont 1-2 kivétellel majdnem mind elkoptak. Amikor az utóbbi években amúgy is mindig te alkalmazkodsz, hiszen te költöztél vidékre s miután megszületik a legnagyobb csoda az életedben, már nem biztos, hogy van kedved alkalmazkodni. Sőt. Egyre több dolog esik rosszul, míg végül inkább elengeded az egészet.

Elfogadod, hogy teljesen más életszakaszba érkeztetek, hogy akikkel eddig munkahelyi/pasizós problémákat beszéltél meg, nem biztos hogy kíváncsiak arra, meddig kell még a gyereket Dévény tornára hordani vagy hogy nem szereti a sütőtököt. Mert mindenkiben sztereotípiák élnek a kisgyerekes anyákról s azt gondolják másról sem tudsz beszélni, mint a gyerekedről. Ami valahol természetes, hiszen 0-24-ben vele vagy.

S elkezdenek új barátságok kialakulni, akiknek hasonló korúak a gyerekei (vagy egyáltalán vannak gyerekei :D), hasonlóak a próblémáitok, tudtok miről beszélgetni. Nem mintha a régi barátaiddal nem tudnál a gyereken kívül másról is. S ha olyan szerencsés vagy mint én, akkor a jelenlegi barátaid közül is egyre több mindenkinek lesz gyereke.

Kezdettől fogva úgy alalkítjuk az életünket, hogy rengeteg programot szervezünk együtt is, de mindenki tud a saját barátaival is találkozni. De ez már Beni előtt is így volt.Van, akinek ez nagyon furcsa, mert nincs igénye arra, hogy "anyaidőt" tartson. De azt gondolom, hogy az a 0-24 órás figyelem, amit egy gyermek igényel előbb-utóbb mindenkit kimerít teljesen. Aki nem ezt mondja, az hazudik. Még magának is. S tudom, hogy ez még mindig nagy vitákat kirobbantó téma az "ősanyák" és a kicsit liberálisabb nevelés felé hajlók között.

Az, hogy ki mikor és hogyan tart egy kis énidőt természetesen függ az egyéntől is. Van akinek egy forró fürdő, vagy a gyerek alvásidejében olvasott könyv/megnézett sorozatrész elég ahhoz, hogy feltöltődjön. Van, aki pedig szeret eljárni otthonról néha kicsit gyerek nélkül. Egyik sem rosszabb vagy jobb. Másabb. S ezt jó lenne mindenkinek tiszteletben tartani.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése