Így rászántam magam végre, hogy megírjam a szülés körülményeit,
persze már erőteljesen cenzúrázott formában. Aki még esetleg nem szült,
az inkább ne olvassa el :) S tudom, persze minden terhesség s minden
szülés más, de nem akarom ráhozni senkire a frászt, ha nem muszáj :)
Szóval a sztori ott kezdődik, hogy augusztus 15-re voltam kiírva. Június 30 lett volna az utolsó munkanapom, addig dolgoztam. Úgy voltam vele másfél hónap elég "felkészülni", összerakni a gyerekszobát, elolvasni "pár" könyvet, pihenni, stb. Valaki a pocakomban ezt másképp gondolta.
2015.06.29. délelőtt még dolgoztam, délután apát köszöntöttük névnapja alkalmából. Fiúk koccintottak 1-2-t mert hát a pocakos majd hazavezet :) Aztán este megtörtént amire senki nem számított. Elfolyt a magzatvizem. Mivel Beni első gyerek, fogalmam nem volt milyen az ha elfolyik a magzatvizem, pánikolva felhívtam anyukámat. Úgy voltunk vele várunk még fél órát s ha nem változik a helyzet irány a kórház. Benn a kórházban mindenki egyből lefehéredett, hogy úúúúúristen 33 hetes terhes és folyik a magzatvize, jééééézus, mit fogunk vele csinálni. Megnyugtató :) Megvizsgált az ügyeletes orvos, mondta, hogy Beni már a helyén, ami azért volt fontos infó, mert az előző heti ultrahangon még harántfekvéses volt. Gyors telefonálgatás után találták meg a Szent János Kórházat, ahol volt hely, hogy fogadjanak. Míg vártunk a mentőre, megérkeztek anyumék is, s kaptunk tüdőérlelő injekciót. Végül anyukám jött fel velem, mert sem Sz., sem apa nem igazán vezethetett. Plusz mivel összepakolt kórházi táskám sem volt (33 hetesen miért is lett volna?!) abban maradtunk, hogy reggelre összeszedi, ami kell s jön utánunk.Mentő megérkezett s már épp érnénk fel az M3-asra, mentős bácsi nagyon jófej, próbál szóval tartani, mikor egy nagy fékezés, kisebb puffanás. Elütöttünk egy őzikét. Akkor laza fél óra várakozás másik mentőre, mert úgy tönkrevágta az őzi az elejét a mentőnek, hogy azzal nem nagyon lehetett továbbmenni sehova se. Kb fél 2re értünk Pestre, ott is újabb vizsgálat, vérvétel, ultrahang, egész estés megfigyelés (CTG), majd hajnalban újabb adag szteroid a gyereknek.
2015.06.30. Sz. felért reggel, szerencsére ott tudott lenni velem egész nap, a magzatvizem csak szakaszokban folyt, a nap nagy részében egyáltalán nem. A szoba jó volt, állítható ágyikó, Sz. ott lehetett velem végig. Majd mikor délután megkérdeztem a nővért, hogy éjszaka óránként CTG-ztek ma meg még senki rám se nézett, akkor rám kötötte. S kb ez is lett a "vesztünk" :D Miután elég csúnya eltéréseket mutatott, egyszer csak megjelent valami fiatal doki, hogy na akkor megcsászároznak. Kb köpni-nyelni nem tudtam, főleg mert reggel még arról volt szó, hogy az első szteroidtól kezdve bírjunk ki egyben 48 órát s utána elhagyják az infúziót, s beindulhat magától a szülés, mert a gyerek jó helyen fekszik. Ehhez képest kicsit másképp alakult. Volt izgulás, hogy Sz. vajon visszaér e (délután ő hazament, s tesómék voltak ott velem). Aztán mivel az altatóorvosok késtek egy laza 2 és fél órát, simán odaért. Beöltözött, úgy volt hogy bejöhet majd, végül elfelejtették behívni mellém :( Mert a doki ideges volt, hogy ennyit kellett várni. 21:26kor aztán megszületett Beni. A gerincérzéstelenítés kegyetlen volt (ráadásul kétszer szúrtak meg, mert annyira remegtem, hogy elsőre nem tudott rendesen). Sőt a műtét elején olyan pánikroham jött rám, hogy nem lehetett megvágni, kaptam mindenféle gyógyszert s pár percen belül jobban lettem. Benit egyből odahozták megpuszilgathattam, aztán vitték ki az apjának, akivel addig ott volt, míg engem ki nem toltak a műtőből. Az, hogy deréktól lefelé nem éreztem semmit elmondhatatlanul furcsa érzés. Miután kihoztak, még jó fél órát remegtem, mint aki át van fagyva, de azt mondták ez normális. Benit elvitték a koraszülött intenzívre (PIC), mert nagyon alacsony volt a cukra, engem meg betoltak egy 5 ágyas szobába, ahol szintén olyan anyukák voltak, akiknek a gyerkőcük a PIC-en van. Aztán jött a nővér s vmi nagy zsákot rakott a hasamra s mondta, hogy lehetőség szerint háton aludjak.
2015.07.01. Hajnalban hozott a nővér fájdalomcsillapítót meg leszedte a nehezéket a hasamról, s a legrosszabb az volt, mikor elkezdett kimenni az érzéstelenítés: a lábamat mintha 1000 tűvel szurkálták volna. 10 órakor újra megjelent a nővér, felöltöztetett, s mondta, hogy na akkor üljek fel. Megmutatta, hova támasszak ki s aztán hajrá. Azt hittem ott esek össze. Aztán fel is kellett állnom sétálni egyet...Hát remek volt...Napközben egyre többször keltem fel, mert rájöttem, hogyha sokáig pihenek, felkelni ugyanolyan rossz mint legelőször, úgyhogy edzeni kellett magam. Délután végre fel tudtunk menni megnézni a kisbabánkat, de Sz-nak kellett segítenie, meg lifttel felmenni a PIC-re. Mielőtt bementünk volna mondta az ügyeletes orvos, hogy az infúziótól rendbe jött a gyerek cukra s ha minden így marad, másnap délután leviszik a csecsemőosztályra. Rémes volt inkubátorban látni a csodababánkat. Kinyitották nekünk, hogy megsimizhessük, nem voltunk sokat, kb negyed órát.
2015.07.02. Kicsit összekaptam magam, s mivel a házirend szerint 9kor, 12kor s fél4től lehet bemenni anyáknak a PIC-re, így reggeli után felmentem én is a lányokkal, de nagy volt a sürgés-forgás az osztályon mert vártak 2 db 24 hetes picurit, így mondták, hogy most csak 5 percet maradjunk. Mikor indultam volna kifelé a főorvosasszony mondta nekem, hogy lehet elviszik ma Benit a koraszülött osztályra, de majd még beszéljünk erről, mert a cukra nem akar javulni. (Na ahhoz képest, hogy tök mást mondtak előző nap). Oké, akkor várjuk meg a déli látogatást, hogy tudjunk róla beszélni. Délben konkrétan be sem engedtek minket, mert hogy hoznak-visznek babákat. Kiderült, hogy a betegszállítók a gyerekemért jöttek, hogy átvigyék a koraszülött osztályra, ami konkrétan egy másik épületben van. HÁT JÓ HOGY KÖZLIK. Engem akkor emiatt beengedtek, ránézhettem egy pillanatra s annyi. A cukra miatt nem mehetett egyből az újszölött osztályra, s hogy majd másnap délelőtt beköltözhetek én is mellé. Mikor ezt a dokimnak mondtam, aki jött a délutáni vizitre, rácsodálkozott, hogy mehetek át s mondta, hogy ja akkor neki írnia kell majd nekem egy zárójelentést. Alig vártam a délutánt, hogy jöjjön Sz. s át tudjunk menni a gyerekhez. Ami szép volt, friss sebbel ültem 1 órát a koraszülött osztály előtt, mert a másik épületben nem tudták megmondani, mikor van látogatási idő...Plusz mikor beengedtek a gyerekhez minket, rácsodálkoztak, hogy ééééén holnap költözöm át hozzájuk. Ők nem tudnak róla. Hát csodásan éreztem magam. Ha lehet még jobban kibuktam mint előző este.
2015.07.03. Reggeli vizitkor mikor mondtam a nővérnek, hogy én költözöm, rácsodálkozott, hogy akkor szólnia kell a dokimnak, aki műtött, hogy intézze az átszállításomat. 10kor épp aludtam mikor megjött a doki, hogy itt a zárójelentésem s valamikor 2ig bezárólag jön a belső szállítás értem. Ja, meg hogy az ügyeletes dokik nem beszélgettek velem a vérátömlesztésről?? Eléggé vashiányos vagyok, meg hát a műtét miatt sok vért is vesztettem, lehet kellett volna. Hát nem győztem elég tágra nyitni a szemem, hogy WTF??? Na kössz, nem. Írt fel vasat, hogy szedjem továbbra is. Na a belső szállítás fél órán belül megérkezett, s mikor megérkeztünk a koraszülött osztályra úgy néztek rám mint egy UFÓra. Hát de nincs még kész a szobánk. Na gyorsan takarítás, hogy legalább legyen hova feküdnöm, kihozták a gyereket nekem, hogy akkor tessék anyuka etesse. Mire megkaptam volt egy klassz kis branül kötve a fejébe, azon keresztül kapta az antibiotikumot. Sokkal jobb volt, hogy együtt lehettünk végre, bár nagyon béna voltam az elején, mind etetés, mind tisztába rakás témakörben.
2015.07.04. Mivel nem annyira ment nekem az etetés, mert mindig bealudt az ölemben, éjszakai etetésnél megszondázta a nővér, én meg próbáltam vadul aludni, hogy ne is lássam, nem volt szép. Délelőtt vettek tőle vért, mert kezdett picit besárgulni s hogy megnézzék kell-e fény alá rakni vagy sem. Délután feljöttek anyumék, hoztak kaját, ami igencsak rámfért a benti koszt mellett. Az éjszakás nővér nagyon cuki volt, felajánlotta, hogyha szeretném, akkor elviszi éjszakára Benit, s aludjak nyugodtan, mert hát finoman szólva is szarul nézek ki. Hát na, az első éjszakánk együtt nem volt rózsás, nem aludtam sokat. De végül úgy esett, hogy maradt arra az éjszakára is, megmutatta, hogyan kell fürdetni, szóval szuper volt minden :) Éjszaka már evett is rendesen, nem kellett szondázni egyáltalán.
2015.07.05. Este etetés után volt egy kis balhé, a másik baba-mama szobában lévő csajnál "kicsit" sokáig volt a pasijia s mikor a nővér (akit amúgy nem annyira kedveltem) szólt neki, hogy na akkor mostmár apának jóéjszakát, még neki állt feljebb s puffogott a folyosón egy sort - nem annyira halkan. Utána a nővérke kiosztotta anyukát, hogy azért álljon már meg a menet. Ami szép a sztoriban amúgy, hogy a csaj gyereke kb állandóan üvöltött, mert anyuka sosincs mellette, én nem tudom hova mászkált, de a gyerek kb mindig egyedül volt. Nem is értem az ilyennek minek baba-mama szoba, miért nem olyat költöztetnek be, aki valóban rászorul s hajlandó a gyerekével foglalkozni.
2015.07.06 Kiderült, hogy a szüléskor vett kenetből kitenyészett valami pseudonomas baci, úgyhogy hiába reménykedtem benne, hogy másnap megyünk haza, mondta a dokinéni, hogy bár eddig kapott szélesspektrumú antibiotikumot, megelőzés gyanánt szeretné célzottan is kikezelni, így még 5 napig fog más típusú antibiotikumot kapni s ha az a kúra megvan, s jók az eredményei, mehetünk haza. Járt nálunk a gyógytornász is, bár épp etetés időben, úgyhogy mondta, hogy majd még visszatér, de elsőre minden rendben van a gyerkőccel. Megkértem az egyik nővért, hogy segítsen mellre tenni, aztán ez is egy csodaszép sztori lett...de erről majd máskor.
2015.07.07 Sz. összeszedett valami fantasztikus vírust, így hiába volt úgy hogy meglátogat minket. Nem pici aggódás volt, hogy szalmonella, az nem lett volna vicces. Délelőtt átsétáltam a másik épületbe varratszedésre. Konkrétan majdnem egy órát vártam a dokira. Anyumék elmentek az itthoni háziorvoshoz lebeszélni mindent meg felíratni a "kezdőcsomagot". Estére a kis tündérembe belenyomtak 50ml infúziót, hogy ne sárguljon be, mert nem volt túl természetes a színe. Mivel nem nagyon akart a fején keresztül lefolyni, szúrtak neki egy újat a kezecskéjén, s mondták, hogy itassam sokat két evés közt is, mert nagyon össze volt sűrűsödve a vére, alig bírtak újat szúrni neki. Viszont a tiszta súlya 2.45 kg volt, ami királyság, hiszen 2430-al született.
2015.07.08 A meleg betett nekünk alig akart inni, úgyhogy a laborja hiába lett jó, a bilirubin értéke már határértéken belül volt, mértek neki éhgyomros cukrot az is jó volt, meg a napközbeni is, úgyhogy alig vártam már, hogy hazamehessünk. Este azért biztos ami biztos betoltak még neki 50ml infúziót. Szerencsére estére megérkezett a hidegfront, úgyhogy kissé jobb lett mindkettőnk kedve.
2015.07.09 Megnézték a fülét minden rendben volt vele, a laborja is teljesen jó volt, s a nővérkék megsúgták, hogy másnap mehetünk haza, bár ezt a dokinénink nem mondta nekem. Délután még beletömtek 20ml infúziót, s nem figyelték, hogy már nem folyik át neki, mert az antibiotikum minden gond nélkül átfolyt neki. Mire lefolyt a 20ml eldurrant az én kicsikém vénája, úgyhogy éjszakára még kenőcs meg borogatás, én meg kb azonnal sírásban törtem ki ahogy megláttam ellilulva a kis kezét :(
2015.07.10 Reggel 7re érkezett a szemész, szegényem üvöltött is rendesen mikor vizsgálták, de a szemével is minden rendben volt, úgyhogy megkaphattuk a zöld utat haza, azzal a feltétellel, hogy hétfőn kontrollvizsgálatokra mennünk kellett vissza. Összepakoltam s 2-re vártam Sz-t. A hazautat nagyon jól bírta a kismackó, s Sz. olyan cuki feldíszített szobával várt minket, hogy elsírtam magam, ahogy beléptünk Benivel.
Bár sok mindenen mentünk keresztül ezalatt az egy év alatt, a szülést s azt a 10 napot még mindig nem tudom elfelejteni. S nem azért mert olyan jó volt :) Remélem a következő szebb lesz, mert a terhességemet imádtam, semmi gond nem volt vele, jó érzés volt állapotosnak lenni. Csak ne szúrták volna el így a vége-élményt.
Szóval a sztori ott kezdődik, hogy augusztus 15-re voltam kiírva. Június 30 lett volna az utolsó munkanapom, addig dolgoztam. Úgy voltam vele másfél hónap elég "felkészülni", összerakni a gyerekszobát, elolvasni "pár" könyvet, pihenni, stb. Valaki a pocakomban ezt másképp gondolta.
2015.06.29. délelőtt még dolgoztam, délután apát köszöntöttük névnapja alkalmából. Fiúk koccintottak 1-2-t mert hát a pocakos majd hazavezet :) Aztán este megtörtént amire senki nem számított. Elfolyt a magzatvizem. Mivel Beni első gyerek, fogalmam nem volt milyen az ha elfolyik a magzatvizem, pánikolva felhívtam anyukámat. Úgy voltunk vele várunk még fél órát s ha nem változik a helyzet irány a kórház. Benn a kórházban mindenki egyből lefehéredett, hogy úúúúúristen 33 hetes terhes és folyik a magzatvize, jééééézus, mit fogunk vele csinálni. Megnyugtató :) Megvizsgált az ügyeletes orvos, mondta, hogy Beni már a helyén, ami azért volt fontos infó, mert az előző heti ultrahangon még harántfekvéses volt. Gyors telefonálgatás után találták meg a Szent János Kórházat, ahol volt hely, hogy fogadjanak. Míg vártunk a mentőre, megérkeztek anyumék is, s kaptunk tüdőérlelő injekciót. Végül anyukám jött fel velem, mert sem Sz., sem apa nem igazán vezethetett. Plusz mivel összepakolt kórházi táskám sem volt (33 hetesen miért is lett volna?!) abban maradtunk, hogy reggelre összeszedi, ami kell s jön utánunk.Mentő megérkezett s már épp érnénk fel az M3-asra, mentős bácsi nagyon jófej, próbál szóval tartani, mikor egy nagy fékezés, kisebb puffanás. Elütöttünk egy őzikét. Akkor laza fél óra várakozás másik mentőre, mert úgy tönkrevágta az őzi az elejét a mentőnek, hogy azzal nem nagyon lehetett továbbmenni sehova se. Kb fél 2re értünk Pestre, ott is újabb vizsgálat, vérvétel, ultrahang, egész estés megfigyelés (CTG), majd hajnalban újabb adag szteroid a gyereknek.
2015.06.30. Sz. felért reggel, szerencsére ott tudott lenni velem egész nap, a magzatvizem csak szakaszokban folyt, a nap nagy részében egyáltalán nem. A szoba jó volt, állítható ágyikó, Sz. ott lehetett velem végig. Majd mikor délután megkérdeztem a nővért, hogy éjszaka óránként CTG-ztek ma meg még senki rám se nézett, akkor rám kötötte. S kb ez is lett a "vesztünk" :D Miután elég csúnya eltéréseket mutatott, egyszer csak megjelent valami fiatal doki, hogy na akkor megcsászároznak. Kb köpni-nyelni nem tudtam, főleg mert reggel még arról volt szó, hogy az első szteroidtól kezdve bírjunk ki egyben 48 órát s utána elhagyják az infúziót, s beindulhat magától a szülés, mert a gyerek jó helyen fekszik. Ehhez képest kicsit másképp alakult. Volt izgulás, hogy Sz. vajon visszaér e (délután ő hazament, s tesómék voltak ott velem). Aztán mivel az altatóorvosok késtek egy laza 2 és fél órát, simán odaért. Beöltözött, úgy volt hogy bejöhet majd, végül elfelejtették behívni mellém :( Mert a doki ideges volt, hogy ennyit kellett várni. 21:26kor aztán megszületett Beni. A gerincérzéstelenítés kegyetlen volt (ráadásul kétszer szúrtak meg, mert annyira remegtem, hogy elsőre nem tudott rendesen). Sőt a műtét elején olyan pánikroham jött rám, hogy nem lehetett megvágni, kaptam mindenféle gyógyszert s pár percen belül jobban lettem. Benit egyből odahozták megpuszilgathattam, aztán vitték ki az apjának, akivel addig ott volt, míg engem ki nem toltak a műtőből. Az, hogy deréktól lefelé nem éreztem semmit elmondhatatlanul furcsa érzés. Miután kihoztak, még jó fél órát remegtem, mint aki át van fagyva, de azt mondták ez normális. Benit elvitték a koraszülött intenzívre (PIC), mert nagyon alacsony volt a cukra, engem meg betoltak egy 5 ágyas szobába, ahol szintén olyan anyukák voltak, akiknek a gyerkőcük a PIC-en van. Aztán jött a nővér s vmi nagy zsákot rakott a hasamra s mondta, hogy lehetőség szerint háton aludjak.
2015.07.01. Hajnalban hozott a nővér fájdalomcsillapítót meg leszedte a nehezéket a hasamról, s a legrosszabb az volt, mikor elkezdett kimenni az érzéstelenítés: a lábamat mintha 1000 tűvel szurkálták volna. 10 órakor újra megjelent a nővér, felöltöztetett, s mondta, hogy na akkor üljek fel. Megmutatta, hova támasszak ki s aztán hajrá. Azt hittem ott esek össze. Aztán fel is kellett állnom sétálni egyet...Hát remek volt...Napközben egyre többször keltem fel, mert rájöttem, hogyha sokáig pihenek, felkelni ugyanolyan rossz mint legelőször, úgyhogy edzeni kellett magam. Délután végre fel tudtunk menni megnézni a kisbabánkat, de Sz-nak kellett segítenie, meg lifttel felmenni a PIC-re. Mielőtt bementünk volna mondta az ügyeletes orvos, hogy az infúziótól rendbe jött a gyerek cukra s ha minden így marad, másnap délután leviszik a csecsemőosztályra. Rémes volt inkubátorban látni a csodababánkat. Kinyitották nekünk, hogy megsimizhessük, nem voltunk sokat, kb negyed órát.
2015.07.02. Kicsit összekaptam magam, s mivel a házirend szerint 9kor, 12kor s fél4től lehet bemenni anyáknak a PIC-re, így reggeli után felmentem én is a lányokkal, de nagy volt a sürgés-forgás az osztályon mert vártak 2 db 24 hetes picurit, így mondták, hogy most csak 5 percet maradjunk. Mikor indultam volna kifelé a főorvosasszony mondta nekem, hogy lehet elviszik ma Benit a koraszülött osztályra, de majd még beszéljünk erről, mert a cukra nem akar javulni. (Na ahhoz képest, hogy tök mást mondtak előző nap). Oké, akkor várjuk meg a déli látogatást, hogy tudjunk róla beszélni. Délben konkrétan be sem engedtek minket, mert hogy hoznak-visznek babákat. Kiderült, hogy a betegszállítók a gyerekemért jöttek, hogy átvigyék a koraszülött osztályra, ami konkrétan egy másik épületben van. HÁT JÓ HOGY KÖZLIK. Engem akkor emiatt beengedtek, ránézhettem egy pillanatra s annyi. A cukra miatt nem mehetett egyből az újszölött osztályra, s hogy majd másnap délelőtt beköltözhetek én is mellé. Mikor ezt a dokimnak mondtam, aki jött a délutáni vizitre, rácsodálkozott, hogy mehetek át s mondta, hogy ja akkor neki írnia kell majd nekem egy zárójelentést. Alig vártam a délutánt, hogy jöjjön Sz. s át tudjunk menni a gyerekhez. Ami szép volt, friss sebbel ültem 1 órát a koraszülött osztály előtt, mert a másik épületben nem tudták megmondani, mikor van látogatási idő...Plusz mikor beengedtek a gyerekhez minket, rácsodálkoztak, hogy ééééén holnap költözöm át hozzájuk. Ők nem tudnak róla. Hát csodásan éreztem magam. Ha lehet még jobban kibuktam mint előző este.
2015.07.03. Reggeli vizitkor mikor mondtam a nővérnek, hogy én költözöm, rácsodálkozott, hogy akkor szólnia kell a dokimnak, aki műtött, hogy intézze az átszállításomat. 10kor épp aludtam mikor megjött a doki, hogy itt a zárójelentésem s valamikor 2ig bezárólag jön a belső szállítás értem. Ja, meg hogy az ügyeletes dokik nem beszélgettek velem a vérátömlesztésről?? Eléggé vashiányos vagyok, meg hát a műtét miatt sok vért is vesztettem, lehet kellett volna. Hát nem győztem elég tágra nyitni a szemem, hogy WTF??? Na kössz, nem. Írt fel vasat, hogy szedjem továbbra is. Na a belső szállítás fél órán belül megérkezett, s mikor megérkeztünk a koraszülött osztályra úgy néztek rám mint egy UFÓra. Hát de nincs még kész a szobánk. Na gyorsan takarítás, hogy legalább legyen hova feküdnöm, kihozták a gyereket nekem, hogy akkor tessék anyuka etesse. Mire megkaptam volt egy klassz kis branül kötve a fejébe, azon keresztül kapta az antibiotikumot. Sokkal jobb volt, hogy együtt lehettünk végre, bár nagyon béna voltam az elején, mind etetés, mind tisztába rakás témakörben.
2015.07.04. Mivel nem annyira ment nekem az etetés, mert mindig bealudt az ölemben, éjszakai etetésnél megszondázta a nővér, én meg próbáltam vadul aludni, hogy ne is lássam, nem volt szép. Délelőtt vettek tőle vért, mert kezdett picit besárgulni s hogy megnézzék kell-e fény alá rakni vagy sem. Délután feljöttek anyumék, hoztak kaját, ami igencsak rámfért a benti koszt mellett. Az éjszakás nővér nagyon cuki volt, felajánlotta, hogyha szeretném, akkor elviszi éjszakára Benit, s aludjak nyugodtan, mert hát finoman szólva is szarul nézek ki. Hát na, az első éjszakánk együtt nem volt rózsás, nem aludtam sokat. De végül úgy esett, hogy maradt arra az éjszakára is, megmutatta, hogyan kell fürdetni, szóval szuper volt minden :) Éjszaka már evett is rendesen, nem kellett szondázni egyáltalán.
2015.07.05. Este etetés után volt egy kis balhé, a másik baba-mama szobában lévő csajnál "kicsit" sokáig volt a pasijia s mikor a nővér (akit amúgy nem annyira kedveltem) szólt neki, hogy na akkor mostmár apának jóéjszakát, még neki állt feljebb s puffogott a folyosón egy sort - nem annyira halkan. Utána a nővérke kiosztotta anyukát, hogy azért álljon már meg a menet. Ami szép a sztoriban amúgy, hogy a csaj gyereke kb állandóan üvöltött, mert anyuka sosincs mellette, én nem tudom hova mászkált, de a gyerek kb mindig egyedül volt. Nem is értem az ilyennek minek baba-mama szoba, miért nem olyat költöztetnek be, aki valóban rászorul s hajlandó a gyerekével foglalkozni.
2015.07.06 Kiderült, hogy a szüléskor vett kenetből kitenyészett valami pseudonomas baci, úgyhogy hiába reménykedtem benne, hogy másnap megyünk haza, mondta a dokinéni, hogy bár eddig kapott szélesspektrumú antibiotikumot, megelőzés gyanánt szeretné célzottan is kikezelni, így még 5 napig fog más típusú antibiotikumot kapni s ha az a kúra megvan, s jók az eredményei, mehetünk haza. Járt nálunk a gyógytornász is, bár épp etetés időben, úgyhogy mondta, hogy majd még visszatér, de elsőre minden rendben van a gyerkőccel. Megkértem az egyik nővért, hogy segítsen mellre tenni, aztán ez is egy csodaszép sztori lett...de erről majd máskor.
2015.07.07 Sz. összeszedett valami fantasztikus vírust, így hiába volt úgy hogy meglátogat minket. Nem pici aggódás volt, hogy szalmonella, az nem lett volna vicces. Délelőtt átsétáltam a másik épületbe varratszedésre. Konkrétan majdnem egy órát vártam a dokira. Anyumék elmentek az itthoni háziorvoshoz lebeszélni mindent meg felíratni a "kezdőcsomagot". Estére a kis tündérembe belenyomtak 50ml infúziót, hogy ne sárguljon be, mert nem volt túl természetes a színe. Mivel nem nagyon akart a fején keresztül lefolyni, szúrtak neki egy újat a kezecskéjén, s mondták, hogy itassam sokat két evés közt is, mert nagyon össze volt sűrűsödve a vére, alig bírtak újat szúrni neki. Viszont a tiszta súlya 2.45 kg volt, ami királyság, hiszen 2430-al született.
2015.07.08 A meleg betett nekünk alig akart inni, úgyhogy a laborja hiába lett jó, a bilirubin értéke már határértéken belül volt, mértek neki éhgyomros cukrot az is jó volt, meg a napközbeni is, úgyhogy alig vártam már, hogy hazamehessünk. Este azért biztos ami biztos betoltak még neki 50ml infúziót. Szerencsére estére megérkezett a hidegfront, úgyhogy kissé jobb lett mindkettőnk kedve.
2015.07.09 Megnézték a fülét minden rendben volt vele, a laborja is teljesen jó volt, s a nővérkék megsúgták, hogy másnap mehetünk haza, bár ezt a dokinénink nem mondta nekem. Délután még beletömtek 20ml infúziót, s nem figyelték, hogy már nem folyik át neki, mert az antibiotikum minden gond nélkül átfolyt neki. Mire lefolyt a 20ml eldurrant az én kicsikém vénája, úgyhogy éjszakára még kenőcs meg borogatás, én meg kb azonnal sírásban törtem ki ahogy megláttam ellilulva a kis kezét :(
2015.07.10 Reggel 7re érkezett a szemész, szegényem üvöltött is rendesen mikor vizsgálták, de a szemével is minden rendben volt, úgyhogy megkaphattuk a zöld utat haza, azzal a feltétellel, hogy hétfőn kontrollvizsgálatokra mennünk kellett vissza. Összepakoltam s 2-re vártam Sz-t. A hazautat nagyon jól bírta a kismackó, s Sz. olyan cuki feldíszített szobával várt minket, hogy elsírtam magam, ahogy beléptünk Benivel.
Bár sok mindenen mentünk keresztül ezalatt az egy év alatt, a szülést s azt a 10 napot még mindig nem tudom elfelejteni. S nem azért mert olyan jó volt :) Remélem a következő szebb lesz, mert a terhességemet imádtam, semmi gond nem volt vele, jó érzés volt állapotosnak lenni. Csak ne szúrták volna el így a vége-élményt.
