Így rászántam magam végre, hogy megírjam a szülés körülményeit,
persze már erőteljesen cenzúrázott formában. Aki még esetleg nem szült,
az inkább ne olvassa el :) S tudom, persze minden terhesség s minden
szülés más, de nem akarom ráhozni senkire a frászt, ha nem muszáj :)
Szóval
a sztori ott kezdődik, hogy augusztus 15-re voltam kiírva. Június 30
lett volna az utolsó munkanapom, addig dolgoztam. Úgy voltam vele másfél
hónap elég "felkészülni", összerakni a gyerekszobát, elolvasni "pár"
könyvet, pihenni, stb. Valaki a pocakomban ezt másképp gondolta.
2015.06.29.
délelőtt még dolgoztam, délután apát köszöntöttük névnapja alkalmából.
Fiúk koccintottak 1-2-t mert hát a pocakos majd hazavezet :) Aztán este
megtörtént amire senki nem számított. Elfolyt a magzatvizem. Mivel Beni
első gyerek, fogalmam nem volt milyen az ha elfolyik a magzatvizem,
pánikolva felhívtam anyukámat. Úgy voltunk vele várunk még fél órát s ha
nem változik a helyzet irány a kórház. Benn a kórházban mindenki egyből
lefehéredett, hogy úúúúúristen 33 hetes
terhes és folyik a magzatvize, jééééézus, mit fogunk vele csinálni.
Megnyugtató :) Megvizsgált az ügyeletes orvos, mondta, hogy Beni már a
helyén, ami azért volt fontos infó, mert az előző heti ultrahangon még
harántfekvéses volt. Gyors telefonálgatás után találták meg a Szent
János Kórházat, ahol volt hely, hogy fogadjanak. Míg vártunk a mentőre,
megérkeztek anyumék is, s kaptunk tüdőérlelő injekciót. Végül anyukám
jött fel velem, mert sem Sz., sem apa nem igazán vezethetett. Plusz
mivel összepakolt kórházi táskám sem volt (33 hetesen miért is lett
volna?!) abban maradtunk, hogy reggelre összeszedi, ami kell s jön
utánunk.Mentő megérkezett s már épp érnénk fel az M3-asra, mentős bácsi
nagyon jófej, próbál szóval
tartani, mikor egy nagy fékezés, kisebb puffanás. Elütöttünk egy
őzikét. Akkor laza fél óra várakozás másik mentőre, mert úgy tönkrevágta
az őzi az elejét a mentőnek, hogy azzal nem nagyon lehetett továbbmenni
sehova se. Kb fél 2re értünk Pestre, ott is újabb vizsgálat, vérvétel,
ultrahang, egész estés megfigyelés (CTG), majd hajnalban újabb adag
szteroid a
gyereknek.
2015.06.30. Sz. felért reggel, szerencsére ott
tudott lenni velem egész nap, a magzatvizem csak szakaszokban folyt, a
nap nagy részében
egyáltalán nem. A szoba jó volt, állítható ágyikó, Sz. ott lehetett
velem végig. Majd mikor délután megkérdeztem a nővért, hogy éjszaka
óránként CTG-ztek ma meg még senki rám se nézett, akkor rám kötötte. S
kb
ez is lett a "vesztünk" :D Miután elég csúnya eltéréseket mutatott,
egyszer csak megjelent valami fiatal doki, hogy na akkor
megcsászároznak. Kb köpni-nyelni nem tudtam, főleg mert reggel még arról
volt szó, hogy az első szteroidtól kezdve bírjunk ki egyben 48 órát s
utána elhagyják az infúziót, s beindulhat magától a szülés, mert a
gyerek jó helyen fekszik. Ehhez képest kicsit másképp alakult. Volt
izgulás, hogy Sz. vajon visszaér e (délután ő hazament, s tesómék voltak
ott velem). Aztán mivel az altatóorvosok késtek egy laza 2 és fél
órát, simán odaért. Beöltözött, úgy volt hogy bejöhet majd, végül
elfelejtették behívni mellém :( Mert a doki ideges volt, hogy
ennyit kellett várni. 21:26kor aztán megszületett Beni. A
gerincérzéstelenítés kegyetlen volt (ráadásul kétszer szúrtak meg, mert
annyira remegtem, hogy elsőre nem tudott rendesen). Sőt a műtét elején
olyan pánikroham jött rám, hogy nem lehetett megvágni, kaptam mindenféle
gyógyszert s pár percen belül jobban lettem. Benit egyből odahozták
megpuszilgathattam, aztán vitték ki az apjának, akivel addig
ott volt, míg engem ki nem toltak a műtőből. Az, hogy deréktól lefelé
nem éreztem semmit elmondhatatlanul furcsa érzés. Miután kihoztak, még
jó fél órát remegtem, mint aki át van fagyva, de azt
mondták ez normális. Benit elvitték a koraszülött intenzívre (PIC), mert
nagyon alacsony volt a cukra, engem meg betoltak egy 5 ágyas
szobába, ahol szintén olyan anyukák voltak, akiknek a gyerkőcük a PIC-en
van. Aztán jött a nővér s vmi nagy zsákot rakott a hasamra s
mondta, hogy lehetőség szerint háton aludjak.
2015.07.01. Hajnalban hozott a nővér fájdalomcsillapítót meg leszedte a nehezéket a
hasamról, s a legrosszabb az volt, mikor elkezdett kimenni az
érzéstelenítés: a lábamat mintha 1000 tűvel szurkálták volna. 10
órakor újra megjelent a nővér, felöltöztetett, s mondta, hogy na akkor üljek fel.
Megmutatta, hova támasszak ki s aztán hajrá. Azt hittem ott esek össze.
Aztán fel is kellett állnom sétálni egyet...Hát remek volt...Napközben egyre többször keltem fel, mert rájöttem, hogyha sokáig
pihenek, felkelni ugyanolyan rossz mint legelőször, úgyhogy edzeni
kellett magam. Délután végre fel tudtunk menni megnézni a kisbabánkat,
de Sz-nak kellett segítenie, meg lifttel felmenni a PIC-re. Mielőtt
bementünk volna mondta az ügyeletes orvos, hogy az infúziótól
rendbe jött a gyerek cukra s ha minden így marad, másnap délután
leviszik a csecsemőosztályra. Rémes volt inkubátorban látni a
csodababánkat. Kinyitották nekünk, hogy megsimizhessük, nem voltunk sokat,
kb negyed órát.
2015.07.02. Kicsit összekaptam magam, s
mivel a házirend szerint 9kor, 12kor s
fél4től lehet bemenni anyáknak a PIC-re, így reggeli után felmentem én
is a lányokkal, de nagy volt a sürgés-forgás az osztályon mert vártak 2
db 24 hetes picurit, így mondták, hogy most csak 5 percet maradjunk.
Mikor indultam volna kifelé a főorvosasszony mondta nekem, hogy lehet
elviszik
ma Benit a koraszülött osztályra, de majd még beszéljünk erről, mert a
cukra nem akar javulni. (Na ahhoz képest, hogy tök mást mondtak előző
nap). Oké, akkor várjuk meg a déli látogatást, hogy tudjunk róla
beszélni. Délben konkrétan be sem engedtek minket, mert hogy
hoznak-visznek babákat. Kiderült, hogy a betegszállítók a gyerekemért
jöttek, hogy átvigyék a koraszülött osztályra, ami konkrétan egy másik
épületben van. HÁT JÓ HOGY KÖZLIK. Engem akkor emiatt beengedtek,
ránézhettem egy pillanatra s annyi. A cukra miatt nem mehetett egyből az
újszölött osztályra, s hogy majd másnap délelőtt beköltözhetek én is
mellé. Mikor ezt a dokimnak mondtam, aki jött a délutáni vizitre,
rácsodálkozott, hogy mehetek át s mondta, hogy ja akkor neki írnia kell
majd nekem egy zárójelentést. Alig vártam a délutánt, hogy jöjjön Sz. s
át tudjunk menni a gyerekhez. Ami szép volt, friss sebbel ültem 1
órát a koraszülött osztály előtt, mert a másik épületben nem tudták
megmondani, mikor van látogatási idő...Plusz mikor beengedtek a
gyerekhez minket, rácsodálkoztak, hogy ééééén holnap költözöm át
hozzájuk. Ők nem tudnak róla. Hát csodásan éreztem magam. Ha lehet még
jobban kibuktam mint előző este.
2015.07.03. Reggeli vizitkor mikor mondtam a nővérnek, hogy én költözöm, rácsodálkozott, hogy akkor
szólnia kell a dokimnak, aki műtött, hogy intézze az átszállításomat.
10kor épp aludtam mikor megjött a doki, hogy itt a zárójelentésem
s valamikor 2ig bezárólag jön a belső szállítás értem. Ja, meg hogy az
ügyeletes dokik nem beszélgettek velem a vérátömlesztésről?? Eléggé
vashiányos vagyok, meg hát a műtét miatt sok vért is vesztettem, lehet
kellett volna. Hát nem győztem elég tágra nyitni a szemem, hogy WTF???
Na kössz, nem. Írt fel vasat, hogy szedjem továbbra is. Na a belső
szállítás fél órán belül megérkezett, s mikor megérkeztünk a koraszülött
osztályra úgy néztek rám mint egy UFÓra. Hát de nincs még kész a szobánk. Na gyorsan takarítás, hogy legalább legyen hova
feküdnöm, kihozták a gyereket nekem, hogy akkor tessék anyuka etesse.
Mire megkaptam volt egy klassz kis branül kötve a fejébe, azon keresztül
kapta az antibiotikumot. Sokkal jobb volt, hogy együtt lehettünk végre,
bár nagyon béna voltam az elején, mind etetés, mind tisztába rakás
témakörben.
2015.07.04. Mivel nem annyira ment nekem az
etetés, mert mindig bealudt az ölemben, éjszakai etetésnél megszondázta a
nővér, én meg próbáltam vadul
aludni, hogy ne is lássam, nem volt szép. Délelőtt vettek tőle vért,
mert kezdett picit besárgulni s hogy megnézzék kell-e fény alá rakni
vagy sem. Délután feljöttek
anyumék, hoztak kaját, ami igencsak rámfért a benti koszt mellett. Az
éjszakás
nővér nagyon cuki volt, felajánlotta, hogyha szeretném, akkor elviszi
éjszakára Benit, s aludjak nyugodtan, mert hát finoman szólva is szarul
nézek ki. Hát na, az első éjszakánk együtt nem volt rózsás, nem aludtam
sokat. De végül úgy esett, hogy maradt arra az éjszakára is, megmutatta,
hogyan kell fürdetni, szóval szuper volt minden :) Éjszaka már evett is
rendesen, nem kellett szondázni egyáltalán.
2015.07.05. Este etetés után
volt egy kis balhé, a másik baba-mama szobában lévő csajnál "kicsit"
sokáig volt a pasijia s mikor a nővér (akit amúgy nem annyira kedveltem)
szólt neki, hogy na akkor mostmár apának jóéjszakát, még neki állt
feljebb s puffogott a folyosón egy sort - nem annyira halkan. Utána a
nővérke kiosztotta anyukát, hogy azért álljon már meg a menet. Ami szép a
sztoriban amúgy, hogy a csaj gyereke kb állandóan üvöltött, mert anyuka sosincs mellette, én nem tudom hova mászkált, de a
gyerek kb mindig egyedül volt. Nem is értem az ilyennek minek
baba-mama szoba, miért nem olyat költöztetnek be, aki valóban rászorul s
hajlandó a gyerekével foglalkozni.
2015.07.06 Kiderült, hogy a szüléskor vett kenetből kitenyészett
valami pseudonomas baci, úgyhogy hiába reménykedtem benne, hogy másnap
megyünk haza, mondta a dokinéni, hogy bár eddig kapott szélesspektrumú
antibiotikumot, megelőzés gyanánt szeretné célzottan is kikezelni, így
még 5 napig fog más típusú antibiotikumot kapni s ha az a kúra megvan, s
jók az eredményei, mehetünk haza. Járt nálunk a gyógytornász is, bár
épp etetés időben, úgyhogy mondta, hogy majd még visszatér, de elsőre
minden rendben van a gyerkőccel. Megkértem az egyik nővért, hogy
segítsen mellre tenni, aztán ez is egy csodaszép sztori lett...de erről majd máskor.
2015.07.07 Sz. összeszedett valami fantasztikus vírust, így hiába volt
úgy hogy meglátogat minket. Nem pici aggódás volt, hogy szalmonella,
az nem lett volna vicces. Délelőtt átsétáltam a másik épületbe varratszedésre. Konkrétan majdnem egy
órát vártam a dokira. Anyumék elmentek az itthoni háziorvoshoz lebeszélni mindent
meg felíratni a "kezdőcsomagot". Estére a kis tündérembe belenyomtak
50ml infúziót, hogy ne sárguljon be, mert nem volt túl természetes a
színe. Mivel nem nagyon akart a fején keresztül lefolyni, szúrtak neki
egy újat a kezecskéjén, s mondták, hogy itassam sokat két evés közt is,
mert nagyon össze volt sűrűsödve a vére, alig bírtak újat szúrni neki.
Viszont a tiszta súlya 2.45 kg volt, ami királyság, hiszen 2430-al
született.
2015.07.08 A meleg betett nekünk alig akart inni, úgyhogy a laborja
hiába lett jó, a bilirubin értéke már határértéken belül volt, mértek
neki éhgyomros cukrot az is jó volt, meg a napközbeni is, úgyhogy alig
vártam már, hogy hazamehessünk. Este azért biztos ami biztos betoltak
még neki 50ml infúziót. Szerencsére estére megérkezett a hidegfront,
úgyhogy kissé jobb lett mindkettőnk kedve.
2015.07.09 Megnézték a fülét minden rendben volt vele, a laborja is
teljesen jó volt, s a nővérkék megsúgták, hogy másnap mehetünk haza, bár
ezt a dokinénink nem mondta nekem. Délután még beletömtek 20ml
infúziót, s nem figyelték, hogy már nem folyik át neki, mert az
antibiotikum minden gond nélkül átfolyt neki. Mire lefolyt a 20ml
eldurrant az én kicsikém vénája, úgyhogy éjszakára még kenőcs meg
borogatás, én meg kb azonnal sírásban törtem ki ahogy megláttam ellilulva
a kis kezét :(
2015.07.10 Reggel 7re érkezett a szemész, szegényem üvöltött is rendesen
mikor vizsgálták, de a szemével is minden rendben volt, úgyhogy megkaphattuk a
zöld utat haza, azzal a feltétellel, hogy hétfőn kontrollvizsgálatokra
mennünk kellett vissza. Összepakoltam s 2-re vártam Sz-t. A hazautat nagyon jól bírta a
kismackó, s Sz. olyan cuki feldíszített szobával várt minket, hogy
elsírtam magam, ahogy beléptünk Benivel.
Bár sok mindenen
mentünk keresztül ezalatt az egy év alatt, a szülést s azt a 10 napot
még mindig nem tudom elfelejteni. S nem azért mert olyan jó volt :)
Remélem a következő szebb lesz, mert a terhességemet imádtam, semmi gond
nem volt vele, jó érzés volt állapotosnak lenni. Csak ne szúrták volna
el így a vége-élményt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Sok hasonloságot fedeztem fel a Te történeted és a sajátom között, főleg inkább az érzelmek terén. Az én babám 36 hétre érkezett, és sosem gondoltam volna hogy pont a szülés lesz jó élmény végül és az egy hetes kórházi lét maga a pokol...
A szüléssztorim:
http://www.pocszoba.hu/2016/05/pocaknaplo-az-utolso-felvonas-avagy.html?m=1
És a kórházi napok:
http://www.pocszoba.hu/2016/05/babanaplo-szulest-koveto-korhazi-het-es.html?m=1
Tudom hogy nehéz feldolgozni, de majd elkopnak a rossz emlékek. :)
Boldog Beniszülinapot itt is!
Olvastam őket, talán a kórházi napos posztodhoz még kommenteltem is, mert én is elég sok hasonlóságot találtam.
Köszönjük Beni nevében is a köszöntést. :)
Amúgy valóban gyógyír az idő. Ezt a posztot egy éve írtam, most csak "cenzúráztam", hogy publikussá lehessen tenni. S ami amúgy a mai napig bennem él s ami nem fakult az az információ hiány miatt érzett tehetetlen düh. De már sokkal jobb :)
Csodálkoztam is, hogy ennyire részletesen emlékszel mikor mi volt, mert én se emlékszem már pedig alig 2 hónapja volt. De így már értem.
Lesz a hétvégi ünneplésről is post? Kíváncsi vagyok hogy sikerül a lufis téma. ;)
Először is nagyon boldog szülinapot a kis tündérmanónak! A szülés story-d meg áááà! Engem is császároztak, az első felállás......úristen.....soha nem fogom elfelejteni....
Nagyon szépen köszönjük utólag is :) Hát igen, utólag mondogattuk már, hogyha elmeséljük majd a gyereknek el se fogja hinni :D Már hallom, ahogy mondja: "persze, elütöttetek egy őzet..." :D S igen, az első felállás...meg az első nap... de nekem utána már igazából olyan volt mint egy erősebb izomláz.
Megjegyzés küldése